A Bolondtól a Bolondig

Kezdjük a nullás vagy éppen 22-es lappal.

Ez a lap a Bolond nevet viseli. Érdekes módon nem egyértelmű, hogy ez a kezdetet vagy a befejezést jelöli.
És talán éppen ez adja meg a kulcsát. Tekintsük át az ívet, amit bejár a Bolond, hogy megértsük a Nagy Arkánum felépítését, majd végigmenyünk a lapokon részletesen.

A Bolondtól a Bolondig

Úgy gondolom, hogy a Bolond kiválóan keretezi a Nagy Arkánum lapjait. Amikor az ember még nem tudatos, amikor nincs tisztában azzal, mi vár rá, akkor a kezdet állapotában van: ez is a Bolond állapota. A végén pedig, amikor már minden földi hívságtól mentesen halad a fény felé, ismét a Bolond jelenik meg – de már egészen más minőségben.

Van tehát egy hétköznapi értelemben vett „bolond” állapot, és van egy misztikus megszállottság, amelyet kívülről szintén bolondságnak nevezhetnek. Csakhogy ebben az utóbbi állapotban az embert már nem érintik a vélemények. Nem kötik a földi dolgok, nem foglalkozik a külső megítéléssel, egyszerűen megy tovább a fény felé.

Most azonban térjünk rá arra, miért kezdjük mégis a Mágussal.

Minden egyes ember mágusnak lett teremtve. Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Vagyis a teremtői lehetőség bennünk van. Ha ránézünk a Mágus lapjára, azt látjuk, hogy ez egy álló kártya. A Mágus előtt asztal van, ő pedig álló helyzetben felméri, mi áll a rendelkezésére.

A kezében általában pálca van – a varázspálca, amely a tüzet jelképezi. Előtte, vagy az asztalon ott van a kard, az érem és a kehely. Vagyis a Mágus a lehetőségek tárháza. Minden adott ahhoz, hogy valami megszülessen belőle.

Olyan ez, mint amikor a szakács előtt ott van minden alapanyag. Minden rendelkezésére áll ahhoz, hogy főzzön. De hogy végül mit főz belőle – az még talány.

Többféle sorrendben is végig lehet haladni a tarot kártyán, de először vegyük a lapokat a számértékük szerinti sorrendben.

A nullás lap, a Bolond, azért különleges, mert kezdődhet vele az út, de valójában még azt az állapotot jelöli, amikor semmit nem tudunk. Semmit sem tudunk az útról, semmit sem tudunk önmagunkról.

Az első valódi lap tehát a Mágus, az a pillanat, amikor felmérjük, mi áll rendelkezésünkre ahhoz az úthoz, amelyet meg kell tennünk.

Ezután még mindig egy stabil lap következik, de már egészen más analógiával a Papnő vagy Főpapnő.

A Mágust a hagyomány általában férfiként ábrázolja. A második lap azonban női alak, a Főpapnő. Előtte ott van a Tóra (tekercs, könyv vagy egyéb ábrázolással), de mindenképp valami olyan, amely az isteni törvényre vagy rejtett bölcsességre utalnak. Ne felejtsük el, hogy a tarot eredetileg kapcsolatban áll a kabbalával, a héber ábécével, és ilyen értelemben ebből a szellemi közegből is értelmezhető.

A Papnő mögé nem látunk be. Feltételezhetjük, hogy mögötte szentély van, hiszen tőle jobbra és balra két oszlop áll. Az egyik sötét, a másik világos általában. Ezeknek az oszlopoknak nevük is van: az egyik Jakin, ezért J betű látható rajta; a másik Boáz, ezért B betű jelöli.

Az egyik a fényt, a másik a sötétséget jelképezi, és ezzel máris megjelenik a dualitás nehézsége. Feladataink vannak, döntéseket kell hoznunk, és ezek a döntések nem veszélytelenek.

A szentélybe azonban nem látunk be, mert fátyol fedi el. A titokzatos nő, aki maga a nőiség elve. Pozitív értelemben minden nő született mágusasszony, tündérboszorkány. Az élet titokzatossága a nőhöz kapcsolódik.

A titok a nőnél van. A női elvben van benne. Ezt erősíti meg a harmadik lap is: az Anyacsászárnő vagy Uralkodónő.

Az Uralkodónőt általában dús, termékeny női alakként ábrázolják. Ha asztrológiai analógiát keresünk, akkor Vénuszhoz kapcsolhatnánk, a görög mitológiából pedig Démétért, a termékenység istennőjét idézhetnénk meg.

Ez a lap ugyanakkor természeti kép is. Az előtérben az Anyacsászárnő, körülötte pedig a természet burjánzása jelenik meg. Egyes ábrázolásokon a tizenkét csillagkép is látható, csillagok vannak a feje fölött vagy a háttérben, jelezve, hogy a legnagyobb erő a természet ereje és a termékenység.

A teremtés ereje a nőkön keresztül árad.

Arról, hogy kártyavetés szintjén miként érdemes ezekről gondolkodni, később részletesebben is beszélünk majd. Most először általánosságban ismerkedjünk meg magukkal a lapokkal.

A sor tehát egy férfival kezdődik, a Mágussal. A Bolondot ebből a szempontból most félretehetjük, mert nála nincs ekkora jelentősége annak, hogy milyen nemű. A Mágus után egy nő következik, a Főpapnő; majd ismét egy nő, az Uralkodónő és ezután újra egy férfi az Uralkodó.

A számértékek itt fontosak: egyes, kettes, hármas, négyes. Ezekről numerológiai szempontból már volt szó korábban.

A négyesnél a művészek általában ügyelnek arra, hogy a négyesség megjelenjen. A trón gyakran kockaszerű, a király válla és csípője is szögletes, kocka- vagy téglalapszerű formában jelenik meg. Az egész lap az anyagvilág és az ahhoz kapcsolódó hatalom lapja. Esetünkben ugyancsak asztrológiai szimbólumok jelennek meg a háttérben, utalva az Uralkodónővel való kapcsolatra és a kezében a bolygókban végződő jogar vagy bot.

Ha belegondolunk, minden egyes tarot-lap olyan történetet ír le, amellyel nekünk, embereknek életünk során találkoznunk kell. Mindegyik kép archetipikus: a természet, a titokzatos nő, Ízisz, Ozirisz, a Nap, a napkirályfi – mindegyik a maga módján egyetemes mintát hordoz.

De ez még csak az indulás.

Ezután következik az ötös számú lap a Főpap, amely a hitet és a magasabb erkölcsöt fogalmazza meg. Úgy is mondhatnánk, hogy a Főpap által képviselt értékeknek kellene vezetniük és józanul tartaniuk bennünket a mindennapi életünkben és feladataink elvégzése során.

A hatos lapot kétféleképpen szokták nevezni. A Főpapnál viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen egy főpap látható a képen. A hatos lapnál azonban általában egy férfi jelenik meg két nő társaságában, és a kép azt sugallja: döntenie kell, kivel akar együtt élni. Esetünkben, egy férfi és egy nő, illetve két delfin, ami megjelenik, sokkal inkább a Döntés lapjának érezhető, akarom vagy sem, teszem vagy sem.

Ezért ezt a lapot nevezik a Döntés lapjának, pontosabban Válaszútnak is. Ismertebb neve pedig: a Szeretők. Az angolszász hagyományban ez a Lovers nevű lap.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy itt még nincs döntés. Ez még a döntés lapja, nem a döntés következménye. A választás lehetősége áll előttünk, de maga a választás még nem történt meg.

Ezután következik a hetes számú lap a Diadalszekér, vagy más néven a Győzelem szekere.

Régi ábrázolásaiban felidézi a római kocsihajtó versenyek világát. A lapon megjelenik a győzelem motívuma, de ugyanakkor ismét megjelenik a kettősség is. Teljesen mindegy, hogy két ló, két sárkány vagy más alak húzza-e a szekeret; a lényeg az, hogy ketten húzzák.

Az egyik fekete, a másik fehér. Ez nagyon fontos. Ha nem így van megrajzolva, az már problémás, mert a képnek éppen az a lényege, hogy a kettősség, a csábítás és az útról való letérés veszélye is jelen van. A fekete mindig azt jelzi, amikor letérünk a helyes útról, a fény útjáról.

Ezután következik a nyolcas lap.

Ez a lap nagyon érdekes módon a tarot történetében néhol összecserélték más lappal. Hogy ki volt az első, aki felcserélte, nem tudni. Én azonban azt tartom hitelesebbnek, hogy a nyolcas lap az Erő. Egy női alak, aki egy oroszlánnal látható, és sok esetben ki is nyitja az oroszlán száját. De mindenképp szimbolizálja, hogy a nő uralja az erőt.

Ennek fizikai realitása nyilván csekély. Éppen ez a lényeg.

Ha a nyolcast az asztrológiában a nyolcadik házzal hozzuk kapcsolatba, akkor a tudattalan házához érkezünk. A hetes szent szám és egyben a párkapcsolatot is jelenti, ha az egyeshez hozzáadjuk a hetest, nyolcat kapunk. Ilyen értelemben ezen a lapon mintha egy női Mágussal találkoznánk.

Hogyan tudna egy gyenge nő kinyitni egy oroszlánszájat? Nem fizikai erővel. És pontosan ez a lényeg.

Ez a lap arra figyelmeztet, hogy titkos erők állnak rendelkezésünkre. Olyan belső erőkkel rendelkezünk, amelyekkel végig lehet menni az úton. A nyolcas tehát bizonyos értelemben az egyes lap ismétlése. Minden ott van bennünk, amire szükségünk van.

Ez a lap azt üzeni: bízz önmagadban.

Ezután elérkezik az idő, hogy összeszedjük az ismereteinket. Ezt ábrázolja a kilences lap: a Remete. A Remete elvonul tanulni. Kezében lámpás van, amellyel bevilágít minden sötét sarokba. Mindent meg akar ismerni, mindent tudni akar.

Ez a bölcsesség keresésének alapja.

Ezután következik a tizedik lap, a Szerencsekerék.

Ennek a lapnak az alapüzenete egyszerű és mély, az idő halad, a kerék forog, a változás örök. Semmi sem marad ugyanúgy, ezért nem érdemes görcsösen ragaszkodnunk semmihez. Ami ma fent van, holnap lent lehet, ami ma lent van, holnap ismét felemelkedhet.

A tizenegyes lap az Igazság.

Szabadság van, de az isteni törvényeket be kell tartani. A képen Justicia istennő jelenik meg a mérleg serpenyőivel. A szeme le van takarva, vagyis elfogulatlanul ítél. Ez a lap arra figyelmeztet bennünket, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor meg kell értenünk, mit tettünk. Nem pusztán ítéletről van szó, hanem felismerésről is. Egyfajta megvilágosító állomásról.

Ezután elérkezünk a tizenkettedik laphoz, amelynek különös neve van, az Akasztott Ember.

Ennél az ábrázolásnál nagyon fontos, hogy az Akasztott Ember nem a nyakánál fogva van felakasztva. A lábánál függ. Ennek szimbolikus jelentése van, mindent el kell veszítenie, ami addig a zsebében volt. Ami hozzá tartozott, amihez ragaszkodott, kihullik belőle.

Vagyis semmit sem vihetünk magunkkal a halálba. Mindent itt kell hagynunk az életben.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezzel a tizenkét lappal az első fejezet lezárul. Ez az első nagy ív az élet végéig vezet, addig a pontig, ahol mindent el kell engednünk.

Ha pedig valaki ezt nem akarná komolyan venni, akkor következik a tizenharmadik lap. Ez teljesen egyértelmű és világos, a Halál lapja. Ezt a nevet is viseli, de nevezhetjük az átváltozás lapjának is.

A Halált rögtön egy angyalalak, egy kerub követi, aki ezüstkehelyből aranykehelybe önti át a meghalt ember érdemeit bizonyos ábrázolásokban. Esetünkben a fehér ló megjelenése utal arra, hogy ez nem a szó szerinti véget jelenti. Ez a lap az újjászületés is.

A Halált tehát az Újjászületés követi.

Ezzel tulajdonképpen az élethez kötődő alapfogalmaink nagyjából be is fejeződnek. A további lapok már inkább visszautalnak a korábbiakra. A számok, amelyeket ezek a lapok képviselnek, újra összekapcsolhatók az első kilenc lappal.

Például:

• a 11-es visszautal a 2-esre,
• a 12-es a 3-asra,
• a 13-as a 4-esre.

Így a Halál és az Uralkodó is összefügg egymással, hiszen minden földi hiúság halálra van ítélve.

Ugyanígy nagyon érdekes kapcsolat áll fenn az ötös számú Főpap és a Mértékletesség kártyája között. Itt ugyanis értékekről van szó. Az angyal azért önt az ezüstserlegből az aranyserlegbe, mert mintegy megméri, mi marad meg az emberből.

Ez az egyiptomi mitológia egyik ismert képével is rokon, a lélek egy serpenyőre kerül, és megmérik, mi nehezebb – az ember szíve vagy a másik serpenyőben lévő madártoll. A Mértékletesség lapja is hasonló analógiát hordoz.

Ezután két súlyos kártya következik. Az egyik az, amikor leláncolódunk a szenvedélyeinkhez. Neve Diabolus, vagyis az Ördög.

De valójában, ha jobban belegondolunk, ez a kettősségben való elveszés lapja. Amikor a dualitás becsap minket. Ez az egyik legnehezebb feladat, amit az életben meg kell oldanunk.

Van, ahol ezt a lapot Kísértésnek nevezik. És valóban, ez maga a kísértés. Állandóan jelen van. Az Ördög ebben az értelemben nem más, mint maga a kísértés.

Amikor pedig elveszítjük önmagunkat, törvényszerű, hogy kizuhanunk a toronyból. Ez a következő, tizenhatos lap a Torony.

Ha összeadjuk a számértékeket, az Ördögnél az 1 + 5 = 6, vagyis visszajutunk a Szeretőkhöz, a Válaszúthoz, a Döntéshez. A tizenhatos lapnál pedig 1 + 6 = 7, vagyis a Győzelem szekeréhez vagy Diadalszekérhez.

Ez azt jelenti, ha az ego elszáll, ha az ember győztesnek hiszi magát, akkor belecsap a villám a toronyba, és kizuhan onnan.

Ezért mondhatjuk, hogy a tarot egyik legtragikusabb lapja nem a Halál, hanem a Torony.

Ezután szelídebb mezőre evezünk. A tarot kártyának van három különösen erős, védelmi jellegű lapja. Ezek közül az egyik a kettes: a Főpapnő. A másik a tizenhetes: a Csillag. A harmadik pedig majd később következik: a Világ.

A tizenhetes lapon egy nőalakot látunk, legtöbbször anyaszült meztelenül. Két korsó van a kezében, amelyekből vizet önt. Ez a Nagy Arkánum egyik legjobb lapja.

Nagyon leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, mindenki kap még egy lehetőséget. Mindenki kap egy újabb esélyt. A korsó, amelyből ez a csillagalak – szinte angyali alak – önt, egy újabb megtermékenyülés lehetőségét hordozza.

Ezután következik a tizennyolcas lap: a Hold.

Ha összeadjuk az 1-et és a 8-at, (később elmagyarázom, de 18 = 1+8 = 9) kilencet kapunk, így ez a lap összekapcsolható a Remetével. A Remete keresi az információt, keresi a tudást. A Hold viszont a dezinformáció lapja. Úgy is mondhatjuk az átverésé. Mert ilyen is van.

Ezután látjuk meg a tizenkilences lapot a Napot.

A Nap sokszor lobogó hajjal, csodálatos erővel és kreativitással jelenik meg. A képen gyakran egy kis királyfi is látható, újabban olykor királyfi és királylány együtt is megjelenik, de az ősi ábrázolás inkább egy ifjú gyermeket mutat egy lovon. A magyar hagyomány szerint akár azt is mondhatnánk egy táltos paripán. Esetünkben, a Nap, mint központi bolygó sugároz a naprendszerre és a zodiákusra.

Itt minden lehetőség rendelkezésre áll.

Nagyon érdekes, hogy ha összeadjuk a tizenkilences számjegyeit, 1 + 9 = 10, vagyis visszajutunk a Szerencsekerékhez. A szerencse forgandó, nincs olyan mélység, amelyből ne lehetne felemelkedni, és nincs olyan magaslat, ahonnan ne lehetne lezuhanni.

De ha az ember magával viszi az ősi, kreatív, teremtő hitét, akkor nem téveszti el az utat.

A tízes lap száma ugyanis ismét 1 + 0, vagyis visszavezet az egyeshez, a Mágushoz. A tizenkilences lap tehát végső soron a Mágusra is visszautal. Ha mindent tudsz, és minden a rendelkezésedre áll, akkor nem zavar meg a Szerencsekerék forgása. Tudod, hogy minden változik, és mégsem téveszted el az utadat.

Ez a Nap lapja. A fény lapja.

Ezután következik egy újabb pozitív lap: a húszas, amelyet nevezhetünk Feltámadásnak vagy Végső Feltámadásnak, akár Ítéletnek is.

Az angyal trombitájával mintegy feltrombitálja a halottakat. Ez az ébredés, a hívás, az újraéledés képe.

Ezután következik a Világ. Ismét egy női alakot látunk. Ez a harmadik védőkártya: a Papnő, a Csillag és a Világ hármasa. A Világ a tarot egyik legpozitívabb lapja.

Nincs olyan pusztulás, amelyből ne születhetne új ég és új föld. Ezt fejezi ki a Világ lapja.

Ez is befejező kártya. Ugyanaz a négy attribútum jelenik meg rajta, amelyet a Mágusnál is láttunk. Aki uralja a négy elemet, és ezt az egészet egységbe tudja foglalni, az elérkezett az út végéhez.

Az út végén pedig ismét megjelenik a Bolond.

Azt látjuk, hogy egy hatalmas szakadék széle felé halad. Ahogy megy, a fényt nézi, a Napot. A hátán úti batyu van. Mindent elhagyott. Nincs már semmi kötődése a földi dolgokhoz. Esetünkben egyszerre a mindent tudás és semmit nem tudás szimbolikája jelenik meg az asztrológiai szimbólumokkal, a játékosság (mert az út elején vagyok és semmit nem értek, vagy mert az út végén és már minden tudás a birtokomban van).

Megy a fénybe.
Ezzel fejeződik be a tarot kártya Nagy Arkánuma.

Vagyis valójában ez az élet. Akár tetszik nekünk, akár nem, ez az élet. És ez a legnagyobb kincs.

A kérdés csak az, hogy azt a kincset, akik mi magunk vagyunk, hogyan kezeljük, hogyan bontjuk ki, hogyan vezetjük végig az úton.