Gyermekek ellen elkövetett karmikus bűn

Egyik nap, a kazánházban találjuk magunkat, pinceszerű rész, valamiért lemegyünk ketten, elbeszélgetjük az időt és nem vesszük észre, hogy támadás (bombázás?) éri az iskolát. Nekem lett volna a feladatom, a gyerekeket levinni a pincébe..

A fél iskola megsemmisül, sok gyermek meghal, miattam, miattunk..

Elhatározom, hogy háborúból kiveszem magam is a részem, talán megnyugvást lelek ettől. Ígéretet teszek „Z”-nek, hogy visszajövök amint vége (de valójában sejtem, sőt tudom, hogy nem fogok hazatérni).

Látom ahogy kikísér a vonatállomásra, sok katona búcsúzik szeretteitől. Próbálom rövidre és viccesre fogni az elválást. Még egyszer megígérem, hogy amint vége ennek a borzalomnak, hazatérek. Ő megesküszik, hogy várni fog.

A frontonról több levelet írok (nem tudom, hogy célba érnek e?) amolyan lazán, minden jó, hamarosan vége a háborúnak és megyek haza.. Megnyugtatásképp írom őket, de, hogy őt szeretném megnyugtatni, vagy magamat, nem tudnám megmondani, talán mindkettőnket. Egyedül a levélírások idejére tudom jól érezni magam. Az átélt borzalmak és önmagam hibáztatása elviselhetetlenné teszi az életet. Az idő legnagyobb részében a halált várom. Nem vágyom hősi halálra, csak annyira, hogy minél több „ellenséget” tudjak magammal vinni. A gyerekek járnak a fejemben folyamatosan.

Egy necces helyzetben, találom magam. 2 bajtársammal tűz alá kerülünk (inkább szuronyos és egy lövetű puskák által) de nem tudunk visszajutni a többiekhez, elvágták az utunkat. Egy pillanat alatt születik meg a döntés, hogy a többieket megmentsem kirohanok az ellenség irányában. Csak annyit szólok hátra, hogy vigyázzatok magatokra és rohanjatok vissza a táborba.

Gondoltam valamennyit (lehetőleg minél többet) magammal viszek a halálba. Nem sikerült. Kaptam egy lövést a bal vállam alatt, amitől elestem. Majd odajött egy ellenséges katona és a puska végén lévő szuronnyal, szíven szúrt. Rögtön meghaltam…

Nem éreztem megkönnyebbülést, sőt elvesztegetett időnek, életnek éreztem az egészet. A felelőtlenségem miatti szenvedést, fájdalmat éreztem csak szinte.

Halálom után, “megnézhetem” mi történik “Z” életében. Bárcsak ne tettem volna! Vár és vár.. Már régen vége a háborúnak, aki tudott hazatért a frontról, ő csak vár engem. Belesavanyodik a várakozásba, ezzel telik el az élete.

Jelen életbeli helyzet

“Z” -vel ez az első megélt életem, de feltehetőleg van még amiről nem tudok. Szinte véletlenül kerültünk egymás életébe – aha, véletlen ám.. 😉 mintegy 20 éve. Az aszcendense és az én MC-m együttáll, a Marsom a Plútójával együttáll, de ami a bizonyosságot jelenti, a kettőnk Szaturnusza is együttáll (mint karmikus jelölő bolygó), hol máshol, mint az 5-ös házban ami a gyermekek háza, Ikrek jegyben.  

Egyszerűre fordítva, felelőtlenség (Ikrek) – legyen inkább, levegős, ahogy esik úgy puffan, mielőtt a jegy szülötteit magamra haragítom 🙂 miatti gyermek, gyermekek ellen elkövetett (5-ös ház) karmikus feladat (Szaturnusz). MC-Aszc fejlődési út, megtapasztalás nekem Bakként felelősségvállalás, neki Skorpióban inkább a gyógyítás, segítségnyújtás (legmagasabb szinten ezt hozza a Skorpió energia).  Látom és tudom, hogy jó felé halad, pontosan ezt az utat járja. Magam pedig csak remélem, hogy a megfelelő úton vagyok, leszek…. (Igen, magamat se győztem meg ezzel) 😀