Rák (Cancer) csillagkép – Az élet kapuja

Eredete és jelentősége

I. e. 4000 Körülbelül a heliakális felkelő csillagok a nyári napforduló idején még az Oroszlán csillagai voltak, így a Nap uralta ezt a nyári jegyet. Azonban i.e. 2000 körül. a Rák csillagai váltották fel ezt a szerepet, és bár halványak és homályosak, de fontosak voltak. Ez volt az a pont, ahol a Nap, miután elérte legdélibb felemelkedési pontját a horizonton, megkezdte útját észak felé. A káldeusok voltak azok, akik hivatalosan összekapcsolták ezt a csillagképet a Rákkal, nyilvánvalóan a Nap oldalirányú mozgása miatt, amikor belépett ebbe a csillagképbe.

Az egyiptomiak azonban a csillagképet a Szkarabeusz Bogárral hozták összefüggésbe, a halhatatlanság jelképével, amely feltámadt a halálból, és Ra csónakjában telepedett le az üres trónusra, ahol a Napisten újjászületett. Ez lehet a forrása annak a későbbi hiedelemnek, hogy ez a csillagcsoport volt minden élet forrása és egy portál, az a hely, ahol az emberi lelkek beléptek a Föld anyagi birodalmaiba. Ezzel szemben a Bak csillagait, a téli napfordulót a távozás vagy a halál helyének tekintették.

A későbbi görög mitológiában a Nap melegétől megőrjített Dionüszoszt két szamár vitte át a mocsáron, akiket megjutalmazott azzal, hogy csillagként helyezte el őket ebben a csillagképben. Sok évvel később ugyanezt a témát a keresztények is megismételték, és ezt a csillagképet Jászolnak és Két Szamárnak nevezték, ami a keresztény mitológia betlehemezését jelképezi. Ezt a klasztert az angol csillagászati néphagyomány Méhkas néven ismeri.

Ahogy telt az idő, és ez a halvány csillagkép már nem hirdette a nyári napfordulót, a Rák jelentősége és mitológiája elhalványult. A lelkek fontos kapujaként, minden életet adóként betöltött szerepéből egy Rák lett, a görögök szerint Héra küldte, hogy segítse a Hidrát, aki halálos harcban állt Herkulessel. Herkules összetörte a Rákot és Hérát, a Rák engedelmessége köszöneteképpen, a mennyekbe helyezte.

A Rák ilyen szent helyhez való hozzárendelése arra utal, hogy a görög mítosz egy sokkal nagyobb termetű rákról vagy szkarabeusz bogárról szóló történet maradványa volt. Ha eltávolítjuk a görög mítoszt és a szent jászolról szóló keresztény történetet, akkor visszatérünk a szkarabeusz bogár fogalmához, amely az élet és a feltámadás szimbóluma. Az egyiptomiak számára ez volt a Khepera néven ismert Ra Napisten harmadik alakja, aki teremtésmítoszaikban az ősvízből, a Nuból felszálló erő volt, és minden élet forrása. A Rák csillagai tehát kapcsolódnak az élet fogalmához. Az ember átutazhat a halálon, de újjászületik ezeken a halvány, de fontos csillagokon keresztül. Valójában ebben az értelemben a Rák csillagai az élet bölcsőjét jelképezik.

A Rák csillagai

A Rák csillagkép legfényesebb csillaga az Acubens, az olló. A többi csillag: Asellus Borealis és Asellus Australis, az északi és déli szamarak; a Jászol, amelyet néha Méhkasnak (latinul Praesepe) neveznek, ami egy csillaghalmaz a Rák fején; és a Tegmine, a páncél alján levő csillag.

Korábbi vélemények

Ptolemaiosz szerint a Rák ollóinak csillagai Szaturnusz és Merkúr természetűek. Robson úgy véli, hogy a csillag a hazugokhoz és bűnözőkhöz kötődik. Rigor pozitív színben tűnteti fel az Acubenst, logikus elmével, erővel, kitartással és jó szervezettséggel társítja.

Acubens, a Rák alfacsillaga

Az Acubens a Rák csillagkép alfacsillagaként magában hordozza az egyiptomi szkarabeusz bogár szimbolikáját, összekapcsolva a nehéz körülmények átvészelésének képességével. A feltámadást jelképezi és sokkal több van benne, mint puszta kitartás, kapcsolódik az életet adó energiához, az élet kapujához.

Acubens a születési képletben

Az Acubens önmagában nem egy erős megjelenésű csillag. Lehetséges, hogy csendesen ül a képletedben, a sprituális út felé terel, hitet ad a feltámadás koncepcióiba, akár vallásilag, akár optimista életszemlélet formájában; mindenáron túlélni. Részt vehetsz az új élet elhozatalában, vagy a halál folyamatában való segítségnyújtásban. Kifejeződése nagymértékben függ attól, hogy a csillag hogyan jelenik meg a képletben.

Acubens, mint heliakális felemelkedő csillag születéskor

Az Acubens túl halvány a hajnal beharangozásához, bár használható lenne kozmikus felkelő csillagként. Ha ebben a helyzetben van, a csillag az önérzetedhez kapcsolódik, hogyan látod magad, hogyan határozod meg magad. Tehát az élet szeretete és az élet tisztelete spirituális vagy biológiai szinten nagyon fontos számodra, és valószínűleg a fő hajtóerő jelentheti az életedben.

Acubens helyzete Budapestről

Az Acubens jelenlegi eklpitikai koordinátája Oroszlán 13°57’. Az északi szélesség 47°30’-én (Budapest, Magyarország) az Acubens az Oroszlán 17°-án emelkedik a horizonton és az Oroszlán 4°-án megy le a horizont alá. Ha van egy bolygód az Oroszlán vagy a Vízöntő 4° és/vagy 17°-án, akkor az a bolygó a csillaggal együtt emelkedett vagy nyugodott le. Az Acubens az Oroszlán 12°-án éri el kulminációs pontját, tehát ha van egy bolygód az Oroszlán vagy a Vízöntő 12°-án, akkor az a bolygó együtt kulminált a csillaggal, vagy éppen a Nadíron volt, amikor a csillag tetőzött. Ezen a 47°30’-os északi szélességen az Acubensnek van egy rejtett emelkedési és lenyugvási fázisa. Ez az időszak minden évben kb. július 26-tól augusztus 9-ig tart. Az Acubens a valódi vagy kozmikus heliakális felkelő csillag (közvetlen napkelte előtt látható a keleti horizonton) augusztus 9-én az Oroszlán 17°-án.

Jászol

A Rák csillagképben egy halvány köd, amelyet az ókorban az élet bölcsőjének tekintettek, ahol az élet keletkezett. Bölcsőnek is nevezték. Az esőre vonatkozó előrejelzésekhez kapcsolták, mondván, hogy ha homályos az ég, az vihar közeledtét jelzi. A legtöbb állócsillaghoz valamilyen időjárás-előrejelzés kapcsolódik, mivel egy adott helyen a helyzetük az égbolton az évszakokhoz képest rögzített. 1953. február 1-jén Hollandiában 1421 óta a legrosszabb viharokat és áradásokat élték meg. Ebben az időszakban, ezen a szélességi fokon a Plútó az Acubenssel (és így a Jászollal) együtt emelkedett, ahogy az Achernar (az Eridanus folyó fő csillaga) kulminált. Az Achernar a tűzzel és az árvízzel kapcsolatos. Kapcsolata a Plútó felemelkedésén keresztül az Acubens-szel és a Jászollal okozta Hollandiának az elmúlt ötszáz év legrosszabb áradásait.

Példák az Acubensre születési képletben

János Pál pápának az Acubens kulminált a Jupiterével, jelezve, hogy életművének köze van az élet törvényeihez, a feltámadás tanításának törvényeihez. Nem ő az egyetlen pápa, aki kapcsolatba került ezzel a csillaggal. A feltámadás ezen koncepciójának egy másik arca azonban jelen van Michelangelo képletében. Acubens és Pollux (az Ikrek béta csillaga, amely a kreativitást jelzi, de az árnyékos vagy fájdalmasabb úton keresztül) mindketten a Neptunjával kulmináltak. Általában az ilyen állások generációsak, és inkább a kollektívához tartoznak, semmint egy személyhez, de a Sixtus-kápolna és az utolsó ítélet és így minden lélek feltámadásának ábrázolása Michelangelo fő művészi alkotása volt a kollektíva nevében. Íme az Acubens és a Pollux egyesített energiája, a feltámadás érzéke vagy tudása, amely egy kreatív késztetéshez kapcsolódik. Ennek markáns ellentéte a kultuszvezér, Jim Jones, aki minden követőjét meggyőzte arról, hogy egy jobb élet reményében kövessenek el öngyilkosságot. Marsával együtt Acubens emelkedett, miközben a Capulus (Perseus kardjában lévő köd, férfi agresszió és erőszak) kulminált. A Capulus és a Mars jelzi tettei erőszakos természetét. Azonban az Acubens jelenléte adja ennek az erőszaknak a feltámasztó, vallási fordulatát, amely az embereket a halálba vezeti egy jobb mennyországi élet reményében.

Forrás:

Bernadette Brady: Brady's Book of Fixed Stars