Hogyan zajlik egy utazás

Gondoltam kezdjük az elején, hogyan zajlik és meddig tart?

Mindezt azért, hogy kialakuljon a bizalom (nagyon fontos, később még lesz róla szó) tudnia kell, hogy egy egy élethelyzet a megutazott életben fontos-e a jelen probléma feltárásához vagy sem. Nem mindegy, hogy párkapcsolati vagy anyagi problémára keressük a választ esetleg valamilyen félelem, fóbia…

Beszélgetés után, általában egy ágyra vagy matracra fekszik az utazó, mellette köldök tájékán (3. csakra) fehér gyertyát gyújt (nem mécsest, mert az kevés lesz), bár nem mindenki használ gyertyát. Számomra nem annyira szimbolikus a jelentése, egyszerűen idő-energia áramlás mérése. (visszatérünk erre is)

Az utaztató mellé telepszik, földre vagy székre, a jobb oldalára lehetőleg. (Bal oldal a racionálisabb, jobb az intuícióért felel.)

Magam még csak olyannal találkoztam, aki olvassa az itt elhangzott “tudományt” 🙂 Magam is így teszek. Több oka van, 15-20 oldalt, még ha nem is egy Shakespeare nehézségű mű, de nem tanulom meg, így sorvezetőként biztosan nem felejtek ki egy-egy fontosabb lépést a meditatív állapot létrehozásakor. Sőt, szerintem mindenki folyamatosan változtatja, módosítja az általa helyesnek vált szuggesztív szavakkal, vagy azok elhagyásával. Amit jobbnak érez. (Lehet 10 év múlva akkor is fejből fog menni, ha nem akarom)

Szokás itt az energia áramlást, csakrákat kicsit megtisztítani “elsimítani”, ez utaztató függő, nem feltétel tapasztalatból mondom. Könnyebb ellazulás, megnyugtatás a cél vele. Energiák pedig fognak jönni menni..

Nem árt, ha kellemes mély hangja van az utaztatónak, de ez sem annyira ökölszabály. Ha hallgattál már néhány vezetett meditációt biztosan találkoztál olyannal, akinek a hangja számodra kréta csikorgással ér fel a táblán, és akit kellemesnek ítéltél meg, mindenkinek más jön be.

Szóval elhelyezkedtél kényelmesen, elkezdi a meditációs állapot elérését, vagyis mondja, mondja, mondja 🙂

Mennyi idő kell hozzá? 20mp től 20 percig egyén függő (mindkét féltől) igazából nincs jelentősége, erre rágörcsölni felesleges, az alap amúgy is a 20 perc, az kb mindenkinek elegendő. Ha gyakorlott meditáló valaki rövidül, ha kialakult a megfelelő bizalom (hiszen, ha nem is szó szerint, de mégis átadod a vezetést valakinek) az is rövidíti. Az utaztató látja, érzékeli kb mennyire vagy mélyen, ha kevésbé, lassít, ha már eléggé kicsit rövidebbre veszi a mondandóját.

Sokszor előfordult, hogy nem vette észre, vagy nem hitte el az utaztató és csak mondta, mondta, pedig max 30mp alatt nyugodt körülmények között oda tudok kerülni akár önmagamtól is a megfelelő mélységre. Gond nem volt, kicsit uncsi volt az eleje, sőt szerintem bele is aludtam, de az utolsó néhány szóra simán visszatértem abba az állapotba, hogy pont a megfelelő mélységben legyek. Ezzel nem kell foglalkozni, csak tudd, hogy kb 20 perc.

Az utazás módszere néhány fő csapásiránytól eltekintve mindenkinél más és más. Sőt legtöbben több szálat, lehetőséget is tartanak készenlétben. Van olyan, hogy egy egy módszer valakinél nem igazán válik be. Pont egy kedves barátnőmnél esett meg, hogy úgynevezett tükör módszerrel egyszerűen nem működött semmi. Később kiderült fiatalon testképzavarral küzdött és a tükör neki egy mumus volt. (Le egyszerűsítve, csak, hogy érthető legyen) Ilyenkor egy másik módszert vesz elő, vagy alkalmaz.

Megérkezett..
Néha csak képek villannak fel, de azok is átalakulnak rendes jelenetekké (legtöbbször eleve úgy is indul) mintha egy filmet néznél, de belülről. Benne vagy a jelenetben, tudsz benne sétálni, akár egy-egy szereplő testébe bújva is átélheted, de mégis tudod, hogy csak szemlélő vagy. Látsz mindent, olyan apróságokat is néha utólag, amire nem is gondolsz, hogy ott volt. (Akár napokkal később, ahogy nem tudod előzőleg milyen színű autó ment el elötted, de egy jó meditációval még a rendszámát is vissza tudod idézni) 

Érzel! Ez a legfontosabb szerintem. Múltbeli önmagad érzéseit teljesen, sőt állítom felerősítve átveszed! Ha fáj, fáj, ha szomorú, az leszel, ha szerelmes, na az csodálatos, azt a szerelmet szeretném jelen életben is megélni, fenomenális átélni “felerősítve” 🙂 (Szégyenlem? nem, itt sírtam először, de úgy igazából)

Na igen, általában itt jönnek a sebek, de hát ezért jöttünk.. és itt visszautalok az előzetes beszélgetés fontosságára, tudni, érezni kell, ki mennyire szenzitív, mennyire bírja a nehéz helyzeteket! Nem baj, ha nem annyira, akkor nem engedi olyan mélyen megélni, nem az a cél, hogy traumát okozzon bárkinek! Megoldást kell találni. Ha szükséges több felszínesebb utazással inkább. 

Itt nagyon nagy hasznát tudja venni valaki az emberismeretnek, vagy az asztrológiának (igen, jól olvastad :)) abból nagyon lehet következtetni az érzékenységére valakinek. Le egyszerűsítve egy full vizes energiákkal rendelkező utazót nagyon óvatosan viszünk, ő érezni fog mindent nagyon.. egy földesebb simán átmegy bármin, úgy, hogy meg sem kottyan neki. (Jó ezt magam is érzem, hogy bulvár szagú, de a lényeg érthető talán)

Párbeszéd zajlik és vezetés. Ne extra kontrollra gondolj, de mondjuk, ha örömödben a réten nekifogsz rohangálni és madarakat kergetni 20 percig, illik “tovább tekerni” a filmet, nem azért jöttünk 🙂 

Mondod mit látsz, érzel, mi történik. Kérdés, válaszok… Vezeti az eseményeket, újra elmondtatja, ha szükséges a megerősítés. Általában (néhány kivételtől eltekintve) átéled a halálod is. Fura érzés, de egyben felszabadultság is utána. Visszatekintesz a teljes életedre, feloldozod, akik megbántottak, haragodat elengeded, lezárod. Esetenként kis időt töltesz a köztes létben, nem mindig van rá szükség, de érdemes megtapasztalni azt is.

Ugye problémát megoldani indulunk, nem csak kirándulni (ha oda indulsz akkor is fogsz általában problémát találni és remélhetőleg megoldani) Jöhet nevetés, öröm, bizsergés, szeretet, szerelem, elvesztés, fájdalom és sírás, sírás, sírás…
Azt hiszem érthető 🙂
Nem tragédia! (Szerintem :)) Végig ott van veled az utaztató, pontosan tudod, hogy egy “filmet” nézel, az adott szobában vagy! De az érzéseket át fogod élni. Ezért kell a bizalom! Neked meg kell bíznod az utaztatóban, hogy valóban segítségedre lesz, ha szükség van rá, tudja hol az a határ, amit ne lépjen át. De kijelentem, minél nagyobb a bizalom, annál tágabbak a határok is.

Az ottlét mindenkinek teljesen mást fog jelenteni, két hasonló sem igazán van, ezt itt átugrom, külön találsz majd írásokat az utazásokról, ha érdekel. (Persze, hogy érdekel, mi másért olvasnád :))

Vissza a jelenbe! Nem túl gyorsan, de kicsit ütemesebben lehet, mint az odajutást. Közben érdemes rápillantani a gyertyára. Az utazás mélységétől, energiáktól függően, 3-5x gyorsabban leég, mint úgy magában meggyújtva. Nagyon érdekes.

Mostanra eltelt az utazással 40-120 perc. Ugyancsak függően a mélységtől, a megélt eseményektől, az egyén lelki állapotától. Ezt követően beszélgetés és beszélgetés! Az utazó összefüggéseiben el tudja mondani azt is amire esetleg az utazása alatt nem tért ki, általában itt kezdi felismerni az okokat, miérteket, összefüggéseket. Érdemes legalább 20 percet szánni egy kibeszélgetésre. Az utaztató tapasztalatai szerint segít megérteni, de sok esetben egyszerűen elegendő, ha a hallgatóság szerepét tölti be. Magadnak fogod tudni az életedre vetítve felismerni, mik a múltbéli nehézségek, amik befolyásolnak jelen életedben.

Gondolnád itt véget ért, dehogy..
A következő 1-14 napban folyamatosan fognak jönni az emlékek az utazásról és jó esetben a felismerések a miértekről. Mi gátol a mostani életben, mi az, ami karmát, sebet, problémát hoztam magammal. Általában már ezek felismerése elegendő a más szemlélethez, megoldásokhoz. Ha mégsem, már tudod az okot-okozatot és tudsz rajta dolgozni. Vagy speciálisabb segítséget kérni (családállítás, kineziológus, asztrológus, típusa függvényében.)

Milyen eshetőségek vannak? (csak példaként néhány)
Fóbiásan félsz a víztől – kiderülhet belefulladtál, vagy folytottak. De biztosra ne vedd, volt olyan eset, ahol a víztől való félelem nem játszott szerepet, de már a matrac vagy csónak igen. Ott egy hajóbalesetben részvétel volt a halál oka, onnan a félelem. Átélve és megértve, hogy nem az ő hibája, nem tehetett semmit.. lassan elmúlt ez a félelme.

Vonzódik, de egyben fél valakitől. – Természetesen volt közös életük, az egyikben közös gyermeküket elvesztették. Megmaradt a vonzalom, de a félelem is. Át kellett élnie, meg kellett bocsátania a másiknak és önmagának..

Persze töménytelen szitu.. ahogy időm engedi írom majd az utazások történetét. Megpróbálom az előzményt és a végkifejletet is hozzátenni.

Hát ilyen kb egy utazás..

De van eltérő, ahogy említettem az elején. Vettem részt (már azt mondom szerencsére nem az első alkalommal) bár ettől még működött.. Masszázságyon (magas, nehogy leess, kényelmetlen 🙂 5 perc nem volt az út kezdete, alig 10 perc lehetett az utazás maga és kész vége, kérem a következőt (na jó ez nem hangzott el, de majdnem) Megtapasztalásnak tökéletes volt, milyen ez a véglet, de másra nem igazán. Még ha cirkuszi mutatvány lett volna, megértem, de nem annak indult. 🙂

Van aki a fotelt, kanapét részesíti előnyben, kinél mélyebb (átérzősebb) kinél nem, ez ahogy fent.. az utaztatótól is függ, de legalább annyira a kettőjük kapcsolatától, bizalom az kell..

Mindenesetre állítom, egy életre szóló élmény lehet!
Most, hogy ráébredtél mennyire egyszerű is az egész, biztos vagyok benne, hogy ni is szeretnéd próbálni.

Ja és egy fontos, sokakban felmerül.
Igen, mindenki retúrjeggyel indul!

Ott még senki nem maradt! 🙂