Aldebaran, a Bika szeme

Bika csillagkép

A csillagképeknek a precessziós világkorszakokat illetően van nagy jelentőségük. Amikor a tavaszi napéjegyenlőség egy új csillagképbe költözik, egy új korszak és új isten jelenik meg kollektív tudattalanból. Az Ikrek-korszakból a Bika-korszakba való átmenet (amikor a tavaszi napéjegyenlőség elérte a Bika csillagképet) i.e. 4500 körül zajlott, melynek első kb. 250 éve az Orion (Nimród) csillagkép jegyében zajlott. Aztán amikor a napéjegyenlőség az Orion csillagairól a Bika csillagai felé mozdult el, a vörös szemű Bikából Ozirisz fia, Hórusz az ősi egyiptomiak istene lett. A Bika korszakban (i.e. 4450-i.e. 1825) a régi világ számos istene kapcsolódott a Bikához.

Az El néven ismert föníciai bikaistent az emberek atyjának nevezték, Szíriában is imádták, ahol a Bika szemében levő nagy vörös csillagot a Kelet Őrzőjének tartották. Az egyiptomiak évente megöltek egy szent bikát, hogy megbocsátást kapjanak a birodalom bűneiért. Az volt az elképzelés, hogy egy isten vére vagy ennek az istennek a szimbóluma sokak bűnét megtisztíthatja. Ebből a szertartásból eredt az a hiedelem, hogy a bűnök megbocsátásához vért kell ontani, és valószínűleg emiatt kellett több ezer évvel később Krisztusnak véres halált halnia.

Kb. 2000 évvel később a tavaszi napéjegyenlőség a Bikáról a Kosra tolódott el, és egy újabb új isten születését hirdette, ezúttal az izraeliták közül. Úgy különböztették meg magukat a bikaimádóktól, hogy a bárány vérét szent folyadékként és szimbólumként használták. Mózes ugyanis a bárányvérrel kiválasztott népét egy új vallás felé vezette. Ez volt az új világkorszak, amelyet a Kos jellemez, és ezért új istenre volt szükség. Mózest az új világrend új törvényeivel visszatérve a Sínai-hegyről feldühítette, hogy választott népe visszatekint a bikára (Aranyborjúra), nem pedig előre a bárányra.

Amikor a napéjegyenlőség már kezdett kifele menni a Bika csillagképből, hogy utat engedjen a Kosnak, a Bika a régi idők szimbólumává vált és negatív értelmet kapott, sötétnek vagy életellenesnek tekintették (pl. a görög Iaszon vagy a Minotarurusz mitosza). A Bika, mint isten, már régen elvesztette hatalmát, mivel i.e. 2000 körül a napéjegyenlőség elhagyta a Bika csillagképet, de a mitológiai szimbolikája ebből az időszakból ered és határozza meg égi képét.

Aldebaran – A Bika szeme

A Bika legfényesebb csillaga az Aldebaran, de a csillagkép két csillaghalmazt is tartalmaz, a Plejádokat, (hét csillagból álló halmaz a Bika vállán), és a Hiádokat (egy öt-hét látható csillagból álló halmaz a Bika homlokán).

Az Aldebaran egy narancssárga 0,8 magnitúdójú, a 13. legfényesebb csillag az égbolton, az Orion közelében, melynek övét alkotó három csillag irányába mutat. Aldebaran arab név, jelentése: „a követő”, melyet abból eredeztetnek, hogy a Plejádok csillaghalmaz után mindig fel fog kelni az éjszakai égbolton. A valóságban az Aldebaran egy vörös óriáscsillag, a Földtől 65 fényévnyi távolságra van és kb. 45-ször nagyobb a Napnál.

Aldebaran az égbolt egyik nagy csillaga, Perzsia királycsillagainak egyike, a Keleti Örzője, a tavaszi napéjegyenlőséget jelző nagy sarokpillér. Ebben a minőségben Aldebaran Mitrász isten volt, vagy Ahura Mazda, a kozmikus bika gyilkosa. Mithrász nagy hadisten volt, aki győzelmet aratott követőinek, de csak akkor, ha a legszigorúbb eljárást követték az istentisztelet során.

Ez az eljárás tükröződik a perzsa (iráni) származású Zarathustra isten próféta írásaiban és imádatában is, aki állítólag Ahura Mazdától tanult bölcsességet. Nevének jelentése: csillagimádó, tanításai pedig az anyagi világ szentségébe vetett hitet hivatottak helyreállítani, és végső soron visszaállítani a földet eredeti tökéletességi állapotába. Akár Mithrászhoz, akár Zarathustrához kapcsolódik Aldebaran, vagy akár mindkettőhöz, jelentése levezethető ezekből az ősi hiedelmekből és szokásokból, amelyek az erkölcsök és célok integritásához kötődő sikert hangsúlyozzák. Mithrász harcos király volt, aki a szerződések ura címet is viselte. Minden cserét szentnek tartott, ezért felügyelte követői üzletét, ragaszkodott tisztességességükhöz és tisztaságukhoz, ennek hiányában a követőt tűzpróbára ítélték. Ezt általában úgy fejezték ki, hogy a gyanúsított egy tűzalagúton futott át, ahol a túlélése ártatlanságát jelentette.

A négy Perzsa Királycsillag (Aldebaran, Antares, Fomalhaut és Regulus) mind nagyon erős csillagok, és mindegyik a dicsőség, a siker vagy a boldogság lehetőségét kínálja, de csak akkor, ha egy bizonyos ellenség legyőzésre kerül. Aldebaran esetében ez a kihívás az integritás és a becsület kihívása. Nagyság érhető el általa, de az egyént kihívások elé állítja gondolatai és cselekedetei integritását és tisztaságát illetően. Ha nem megy át ezen a teszten, mindent elveszít.

Korábbi vélemények az Aldebaranról

Ptolemaiosz szerint az Aldebarannak Mars természete van. Robson úgy gondolja, hogy a csillag nagy megtiszteltetést adhat, de azt mondja, hogy ez a megtiszteltetés nem tart sokáig. Ebertin azt állítja, hogy nagy energiát ad, és hogy az ember, akire hatással van, sok mindent elérhet, de ellenségeket is szerez. Rigor egyetért Robsonnal, majd hozzáteszi, hogy az illető hajlamos a turbulenciára és a stabilitás hiányára.

Aldebaran a születési képletben

Aldebaran jelenléte a képletben azt jelzi, hogy olyan erkölcsi dilemmákkal kell szembenéznie a szülöttnek, amelyek megkérdőjelezik a tisztességességét. A siker elérhető lesz számára, viszont az útja során kísértésbe fog esni, hogy szembe menjen saját integritásával. Akinek ez a csillag meghatározó a születési képletében, tudatában kell lennie annak, hogy becsületességének bármilyen veszélyeztetése negatív következményekkel jár, és minden, amit elért, nagyon gyorsan elveszhet. A siker létfontosságú részeit képezik az erős elvek és az etika. A szülöttnek harcolnia kell azért, hogy megőrizze annak tisztaságát, amiben hisz, különben elveszti pozícióját.

Kapcsolódó: Bika (Taurus) csillagkép

Felhasznált irodalom:
Bernadette Brady: Brady’s book of Fixed Stars
Griga Zsuzsanna: Állócsillagok a transzcendentális karmaasztrológiában