Az asztrológia eredete – Bevezetés

A valódi asztrológia alapjai

Ritmikus mozgás van a kozmoszban, ritmikus mozgás van a Földön. Ugyanazt a ritmust látjuk az ember fejlődésében és alakulásában. Ezek a ritmusok összhangban vannak egymással. „Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van, ugyanaz, mint, ami lent van.” Hermész Triszmegisztosz Smaragtábláján foglalt alaptétel szerint. Ezt a bölcsességet a régiek hermetikusnak nevezték. Ahhoz, hogy megértsük az asztrológia szellemét, hermetikus módon szemléljük a világot, nem pedig ok és okozat, cél és haszon szempontok, az akadémikus világszemlélet szerint.

A hermetikus szemlélet a lét örök értelmére irányul, nem érdeklődik haszon és cél iránt. A hermetikusan megalapozott asztrológia nem csillagjóslás, mert nem arról van szó, hogy az emberi sorsot kiolvassa a csillagokból, hanem arról, hogy a csillagok pályafutásában meglássuk az örökkévaló ritmust, mely mindent, tehát az egyén életét is átfogja.

A hermészi alaptétel figyelembevételével a két ritmust, a makrokozmikus és mikrokozmikus ritmus analógiáját be lehet bizonyítani a horoszkópból, a tranzitokból és a direkciókból.

Ahhoz, hogy megértsük az asztrológia magas szintű feladatát, új látásmód szükséges, mivel a jelenlegi ismeret-teóriába a csillagbölcsesség nem illik bele. A mai ember ismeretképessége az intellektushoz van kötve és annak határaival saját határaira is rátalál. A csillagbölcsesség a teljes emberismeret képességét feltételezi. Aki ezt elnyeri, megtalálja a kulcsot az ég titkos írásaihoz. Az emberiség valamikor birtokában volt ennek a kulcsnak, ezt bizonyítják az egyes népek mítoszai.

A bolygók és a csillagok nem befolyásolják az embert, hanem azok tisztán az analógia útján mutatják meg az ember saját lényének törvényeit. Csakis a hermetikus törvények felismerése mutathat okozati kapcsolatot a csillagállás és a sors között.

A kauzális gondolkodás, ami Kr. előtti 5. században formálódott ki, elhalványította a hermetikus tudományokat. A hermetikus tudomány a dolgok értelmét kutatja, a kauzális gondolkodás és az arra felépített modern tudomány pedig az ok és okozatot.

Az asztrológiának az volna a feladata, hogy visszavezesse az emberiséget az egykori csillagbölcsességben megnyilatkozó istenmegismerés magaslataira. A valódi asztrológia a lényeg megismerése a kozmikus ritmusból. Amennyiben a lényegnek a horoszkópban látható megnyilatkozása is van, és a jellem a sors másik oldala, így nem lehet tagadni a horoszkópban történő sorskifejtés lehetőségét.

Minden ember rendelkezik szabad akarattal, azonban a szabad akarat nem egyjelentésű az önkénnyel. Az ember szabadon cselevése azt jelenti, hogy cselekedeteinek végső indíttatását saját énjében találja meg. Ez az Én a legbelsőbb alkata törvényeinek engedelmeskedik. Ezt a legbelsőbb alkatot nyilatkoztatja ki a horoszkóp. A horoszkóp nem írja elő az ember cselekedeteinek és akaratának módját, viszont azok a törvények, melyekből a szabad akarat és a cselekvés ered, megnyilatkoznak a pontos születési időpontjának égi képében. Ezeknek a törvényeknek a felismerése nem jelenti a szabad akarat és a cselekvés korlátozását, hanem éppen ellenkezőjét.

A régiek mély tiszteletet éreztek a csillagok iránt, az újak kíváncsian kutakodtak titkaikban. Ezért látták a régiek a sors értelmét, míg az újaknak legjobb esetben is csak a sors külső befolyását sikerül megszerkeszteniük. A csillagok nem kényszerítenek és nem hagyják magukat kényszeríteni. Viszont akkor a tudomány azt kérdezi, hogy mire való a csillagjóslás? Komoly dologról van szó, a világ értelméről és ezzel minden egyes jelenség értelméről van szó.

A csillagbölcsesség Isten-megismerés. Arról van szó, hogy az élő szellem számára nyilatkoztatja ki magát Isten a kozmikus történésben. Benne és nem mögötte! Ha a csillagbölcsesség Isten-megismerést jelent, akkor ez mindenki számára csakis a lényének megfelelő formában érhető el, s akkor mindenkihez a saját nyelvén szól.

Ezért nem lehetnek az asztrológia ismeret-teória alapjai absztrakt, általános gondolkodási szabályok, hanem a lényeg megismerésének eleven és fajszerű kifejezési formái, melyek időhöz, térhez és néphez kapcsolódnak, ezért csak múlandó ruhái az egy és nagy Örökkévalónak.