Párkapcsolat a horoszkóp tükrében

Tudatosak akkor leszünk, ha megtudunk valamit saját lelkünkről

Peter Orban

A lélek legfőbb feladata a tapasztalás és fejlődés. Leszületésünk előtt pontosan megválasztottuk feladatunknak megfelelően életkörülményeinket. Születésünk pillanatának rögzített képe a horoszkóp. Az egyéni pontos születési időre (óra, perc) felállított horoszkóp egyértelműen megmutatja személyiségünket, a bennünk élő férfi és női részeket, melyik van esetleg túlsúlyban, tudatos és tudattalan késztetéseinket, milyen típusú társat vonzunk be, miért nem az „elképzeléseinknek” megfelelő partnerrel találkozunk, mi az oka annak, hogy egy idő után a másik akár ellenszenvessé is válhat. Láthatóvá teszi a feszültséggócokat, szemlélteti jelenlegi helyzetünk és a kiteljesedettség közti eltéréseket is. Rengeteg minden kiolvasható még ezen kívül a horoszkóp szimbolikájából, arról nem beszélve, ha két horoszkópot összevetünk, pontosan fény derül a kapcsolat dinamikájára.

Felismerni, ki vagyok

Jól tudjuk, hogy a társ az tükör, hiszen minden, amit nem akarunk meglátni magunkban, azzal kívül kell találkozni, mint a másik oldalunkkal, ez az árnyékunk.

Mindannyian arra törekszünk, hogy megoldjuk minden problémánkat, keressük a tökéletes receptet. Életünkre, főként kapcsolatainkra továbbra sem a problémamentesség lesz jellemző. Ha nem lennének feszültséggel teli csillagállások, életünkből hiányozna a feszültség hajtóereje. Minél több a kihívás, minél több a látszólag feloldhatatlan ellentmondás, annál jobban csiszolódik a lélek. Ahogy C. G. Jung is írja, életünk nagy problémájában nem az a lényeg, hogy megoldjuk őket. Nem a megoldás a cél, hanem az, hogy szüntelenül a megoldás felé törekedjünk. Ez véd meg bennünket az elbutulástól és az elfásulástól. Jung, akinek munkásságára nagy hatással volt az asztrológia, fenti meglátása összhangban van azzal, hogy a horoszkóp egyik sarokpontja az MC (életünk célja), ami felé tartunk, életünk végén körvonalazódik, nem tudjuk „megoldani” csak úgy bármikor, a Nap helyzete az, ahol és ahogy cselekedni kell.

Ha változtatni szeretnénk, az első lépés a felismerés, ami nem mindig könnyű. Felismerni, ki vagyok, tehát milyen helyzetben vagyok, pontosan hol tartok. Mi hiányzik nekem, tehát milyen lehetőségek rejlenek bennem, mit kell megszereznem, megtanulnom, hogy ezek a lehetőségek kiteljesedjenek. Felismerni, mire ügyeljek, hogy elejét vegyem annak, hogy félrecsússzon az életem. Napjainkban az, hogy a kapcsolattól kizárólag a szerelem kiteljesedését reméljük, inkább ábránd, mint valóság. Egy stabil párkapcsolat legtöbbször kemény és megerőltető munka egy életen át. Párkapcsolatunk általában a belső kapcsolatunkat tükrözi, így szoros összefüggésben áll kiteljesedésünkkel. Partnerünk vezet el bennünket önmagunkhoz. A társ ebben a tekintetben a legfőbb tanítónk. Ha ezt felismerjük, mindjárt más színben látjuk párkapcsolatunk problémáit. A megoldások bennünk rejtőznek, konfliktusaink szereplőiben saját lelkünk belső személyeire ismerhetünk rá. Ha a belső személyeink között ellentmondások vannak, az kihat a párkapcsolatunkra is. Ha ezekre megoldást találunk, az egyben megoldás a párkapcsolati gondjainkra is. Mivel életünket a tudatalattink vezérli és ha valamely belső témát tudatosítottunk magunkban, akkor az a dolog lezárul, nincs már rá szükség az önmegismerés folyamatában.

A lélek férfi és női oldala

Minden ember lelke magában hordja sok évezred lenyomatát, inkarnációk tapasztalatainak sokaságát. Ezek a képződmények összesűrűsödve ott élnek mindenkiben a felszín alatt a tudattalanban, a belső világunkban képek formájában. A sors kegyének köszönhetjük, hogy a felejtés fátyla borítja ezeket az emlékrétegeket, nagyon zavaró lenne, ha tudatosan emlékeznénk mindegyik életünkre. Ahogy megszületünk újabb és újabb tapasztalatok ülepednek le, melynek egy részére nem emlékszünk, mire felnövünk (a legtöbb ember nem emlékszik élete első éveire), vagy a léleknek jó oka van rá, hogy ne emlékezzen. Viszont minden esemény ott rezeg bennünk és befolyásolja életünk új cselekedeteit és reakcióit. Továbbá az a családi genetikus rendszer, amibe beleszületünk, felerősíti azokat a tartalmakat, amelyekre az aktuális életben szükségünk van a fejlődéshez. Lelkünk a félelmek, szorongások, hajlamok, vonzódások, a szeretet és gyűlölet gyűjtőhelye, amelyből cselekvéseink táplálkoznak. Semmi olyat nem teszünk, ami ne tartalmazná eddigi élményeinket.

Lelkünk élménygyüjteménye egyszer csak önhatalmúvá válik, bizonyos potenciára tesz szert. Ezt a bizonyos potenciáját nevezzük egonak. Ez a lélek férfi része, amely megcsinálja a dolgokat. Ő a cselekvő. Minden ego vágya, hogy a hatalmat, a potenciát és a meggyőző erőt egyesítse magában és nagyobbá váljon, mint amilyen valójában. Ez a lélek egyik oldala, a Nap oldala.

Lelkünk másik eseménygyűjteménye, amelyek a passzív, befogadó, nőies, kitárulkozó tartalmakat foglalja magában. Ezekben az eseményekben te voltál az érintett, vagyis az áldozat. Ez a lélek női oldala. Ez a Hold oldala.

A lélekben egymás mellett él ez a két rész: a férfi (ego) és a nő, az aktív és a passzív, a Nap és a Hold, a hatalom és a kiszolgáltatottság. Mindkét résznek szüksége van a másikra.

A harmadik rész, a közvetítő a tudat, megpróbálja összekötni ezt a két hatalmas erőt. A felszín alatt mélyen a két rész nem válik el annyira egymástól, de minél inkább közeledünk a felszínhez, annál inkább kirajzolódik a jobb oldali (férfi) és bal oldali (női) rész.

Ami a testre igaz, nem igaz a lélekre. A férfiak kb. 50%-ánál a lélek súlypontja a női részen helyezkedik el, miközben tudatosan azt gondolja, hogy férfi. A valóság az, hogy testileg férfi, lelkileg nő. Ha egy ilyen férfi lelkét akarjuk megszólítani, jól tesszük, ha nőként kezeljük. Természetesen ugyan ez a helyzet a nők esetében is. A tudat gyakran átugrik a férfi oldalra és megzavarodik attól, hogy nőnek tartja magát.

A női és férfi rész további alrészekből tevődik össze belső világunkban. A nő megnyilvánulási részei közé tartozik pl. az anya, a szerető, a szent, a prostituált, a segítő, a tápláló, az uralkodónő, a mártír, az önfeláldozó, a mesebeli királykisasszony, a gyógyító, a boszorkány stb. Ugyanígy a férfié is az apa, a szerető, a szent, a tenyészbika, a bajtárs, a csavargó, a segítő, a zsarnok, az uralkodó, az áruló, a diktátor, a piperkőc, a mesebeli herceg, a mágus, a gyógyító stb. Ezek a lelki részek feljönnek a mélyből és teljesen érthető, hogy ha találkoznak egymással, az önfeláldozó női rész nem tudja elviselni a tenyészbika férfi részt.

A horoszkóp pontosan megmutatja lelkünk női és férfi oldalát, milyen mértékben él bennünk ez a két princípium. Az elemek (tűz, víz, levegő, föld) vizsgálata pedig további információt ad arról, hogy mely tanulandó feladat az, amelyikhez közelebb kell kerülni életünk során. Nagyon fontos leszögezni, hogy nem az a feladat, hogy megváltoztassuk az egyes elemekhez kapcsolódó viszonyunkat, hanem az, hogy tudatosan elfogadjuk és ennek alapján éljük az életünket. Pl. ha valaki azt kapta a sorstól, hogy nem hangsúlyos a képletében a víz elem (érzelmek, passzív befogadó női energia), akkor azt nem szabad korrigálni!

Énkép és vágykép

A léleknek szüksége van egy bizonyos helyre, hogy feldolgozza belső témáit. Erre a legalkalmasabb a másik ember. A lélek törvényszerűsége szerint, mindazzal, amit nem akarok látni magamban és nem akarom, hogy feljöjjön a mélyből és tudatossá váljon, azzal kívül találkozom. A tudattalan egyfajta mágnesként működik a világ azon részei felé, amelyek kívül jelenítik meg ugyan azt a témát. Adó jeleket küld és csak azok tudják fogni a jelet, akik erre a frekvenciára vannak beállítva.

Az a részünk, amitől elkülönültünk (akár előző életben), az szembejön velünk, akár férjünk/feleségünk szerepében. Amivel kívül „sorsszerűen” találkozunk, az az általunk feláldozott, elkülönített részünk.

Kapcsolati életünk, kapcsolati történéseink nagy része a tudattalan síkján zajlik, hasonlóan minden egyéb életterületünkhöz. Meg kell értenünk, hogy mindaz, amit vonzásnak és taszításnak nevezünk, valójában nem egyéb, mint a saját magunkban megbúvó, saját tudattalan kvalitásainkat illető vonzás és taszítás. Mindenkinek az életében szerepet kap a kivetítés, hiszen tudattalanunk nagyobb része soha nem válhat tudatossá, így azt kénytelenek vagyunk kivetíteni.

Jung felismerte, hogy a tudattalan személyes rétegeiben olyan elemek is vannak, mint az anima (a férfi tudattalan személyes női képe, minden férfiben meglevő archetipikus képzet a nőről), és az animus (a nő tudattalan férfi képe, minden nőben meglevő archetipikus képzet a férfiról). Ezek bár személyesek, de közös alapmintázatból származnak. E szimbólumok köré szerveződik a maga végtelen komplexitásával a női-férfi viszonyrendszer teljes világa.

Mindannyiunkban vannak belső képek, melyek elképesztő varázserővel és autonómiával rendelkeznek. De mivel a tudattalan psziché részei, ezért – mint minden tudattalan tartalmat – másokra vetítjük őket, méghozzá jellemzően olyan emberekre, akik valamilyen módon megfelelő horgot szolgáltatnak a projekciónkhoz.

Egy férfi vagy nő, mikor szerelmes lesz, azt hiszi, hogy megtalálta ezt a benne élő nőt/férfit, ám egy idő után, amikor a projekció kissé elhasználódik, és a valódi ember előbukkan az ideális társ képe mögül, kénytelen elismerni, hogy komoly kompromisszumokra kényszerül a kapcsolatot és a párját illető elvárásaiban. Erre sokan csalódással reagálnak, vagyis nem képesek felismerni, hogy a saját projekciójuk áldozatai. Erre az általános dilemmára mondják, hogy kiszeretni valakiből, és ez egy olyan kritikus pont, amely előbb-utóbb minden párkapcsolatban elérkezik. Azért kritikus pont, mert képtelenek vagyunk meglátni a krízisszerű fordulat lényegét.

A párkapcsolatban nem csak két ember van jelen, igazában négyen vannak. Ott van a férfi és a nő tudatos egoja és ott van ez a két benső partner is. Szinte minden indulatkitörés, vehemens érzelmi megnyilvánulás hátterében azok a hirtelen viselkedésváltozások állnak, amelyek akkor zajlanak le, mikor ezek az archetípusok elborítják a tudatot.

Az animus uralma alatt álló nő nem látja, hogy az érvek, amelyeket használ látszólag imponáló, ám legtöbbször merev, sarkos és dogmatikus nézetek, nem a sajátjai, amelyeket nem az igazság érdekében hangoztat, hanem egyszerűen azért, hogy ő tűnjön okosabbnak. Az ilyen nő általában sértetten és rosszhiszeműen és azzal a titkos meggyőződéssel él, hogy a férfiak el akarják nyomni. Nem ismeri fel, hogy valójában ő áll a benne élő tudattalan férfi uralma alatt. Ez nem ugyan az, amikor egy nő valóban megértésre és intellektuális képességeinek kibontakoztatására törekszik.

Az anima uralma alatt álló férfi nincs tudatában kellemetlen hangulatvezéreltségének, sértődékenységének, hiúságának és szinte mindig mérgező atmoszférát teremt maga körül. Rendszerint jellegzetes ingerlékenységet, nyafogást, zsörtölődést, kicsinyességet jelenít meg és olyasfajta indirektség, konflikuskerülés és manipulációra való hajlam jellemzi, ami azonnal bizalmatlanságot ébreszt a nőkben. Az a titkos meggyőződése, hogy mindent, amit akar, valahogyan ki kell csikarnia, és eközben teljesen elveszíti közvetlenségét és őszinteségét.

Az a nő, aki képes felismerni az animus tulajdonságait, és megkülönböztetni tőle saját feminin egotudatosságát, hatékonyabban tud együttműködni természetének tudattalan, ellenkező nemű részével, és így kiléphet abból a szokásos női viselkedésmintából, amely az animust mindig a férfiakra vetíti. Ezáltal sokkal tudatosabban viszonyulhat partnere férfi voltához és maszkulin kvalitásaihoz, ahelyett, hogy megzavarodna vagy elkábulna azoktól. A nő pszichológiája az ösztönök birodalmában és az életre való ösztönös reagálásban gyökeredzik. A tudatosan ápolt animus nagy ajándéka a jelentés és az értelem megtalálásának képessége. Lehetővé teszi a nő számára, hogy reflektáljon élete eseményeire, megkülönböztesse, kategorizálja azokat, és a külvilág történéseiben értelmet és jelentést fedezzen fel.

A férfi lelkének is megvan a maga feminin oldala. A férfi, aki valamelyest érti saját animáját és felismeri annak autonóm jellegét, együttműködhet természetének tudattalan feminin oldalával. Így tisztábban képes meglátni partnere identitását, és képes hagyni, hogy partnere önmaga lehessen. Egyúttal saját férfitulajdonságai is plasztikusabban kirajzolódnak, mivel tudatába kerül érzelmeinek, és meglátja a szeretetre és kapcsolódásra való képességének rejtett forrásait.

Az egyik komoly akadálya, hogy megértsük ezeket a belső partnereket, hogy az ember általában bele van ragadva a férfiasság és a nőiesség szociálisan elfogadott definícióiba és emiatt az anima és az animus nem juthat konstruktívan kifejezésre. E korlátozott és egysíkú szemlélet szerint a férfi sikeres, önérvényesítő és domináns, a nő pedig házias, passzív és alkalmazkodó.

Az anima és az animus sok emberben teljesen tudattalan marad, és ilyenkor vagy egészben kivetítődik, vagy pedig fellázad az ego elnyomása ellen, és lassan átveszi az uralmat a tudat felett, egészen addig, amig az ember már képtelen egészségesen viszonyulni saját szexualitásához és elsődleges nemi szerepéhez. Ilyenkor – anélkül, hogy észrevenné – lassanként teljesen azonosul az elnyomott tudattalan komponensével, mintha csak az lenne az ő legjobb oldala. Minden tudattalan tartalomnak van valami nagyon szélsőséges, karikatúraszerű, nyers, csökevényes jellege: a nőiesen affektáló, selypítő vagy csípőjüket riszáló férfi.

Horoszkópunk felvilágosítást ad vágyképünkről és énképünkről. Férfiak esetében az énképet a Nap és a Mars, a vágyképet (anima) a Hold és a Vénusz állása határozza meg. Nők esetében a Vénusz és a Hold, valamint a Nap és a Mars (animus) állásából kiolvasható beállítódásokat kell tanulmányozni. Természetesen figyelembe kell venni a fényszögeket is, amelyek teljesen átszínezhetik az adott képet.

Erósz, az „eleven ragasztó”

Amikor megpillantjuk a másikat vagy szimpatikus vagy antipatikus érzések keletkeznek. A szimpátia „közös szenvedést” jelent (sym-együtt, pathien-szenvedés szavakból), az antipátia a „nem összehangolt szenvedést” jelenti. Ha valakinek a szenvedésével rokonságban vagyok, úgy érzem, vonz. Ha a másik szenvedése másfajta, vagy nem érzek semmit, vagy taszít. A magyarázat, hogy csak az lehet a gyógyszerem, aki egyúttal a szenvedésem fölött is rendelkezik. Ez hasonlít a homeopátia módszeréhez. Tehát a párkapcsolat azt jelenti, találkozom a gyógyszeremmel. A gyógyulás mindig folyamatszerű, hónapokig, évekig, évtizedekig tarthat, attól függ, hogy mit gyógyít a másik.

De miért betegen vonzza magát két ember? Olyan ez, mint a mágnes, melynek két pólusa van. Az egyik pólus a férfi, a másik a nő és az a terület, ami összeköti őket, a közös tudatalatti terület és a beszűkült látótérben (a mágnes két csúcsa) tűnhet hasonlóan szenvedőnek. Ahol az egyik (nő vagy férfi) a pozitív pólus, ott a másik ennek ellenpólusa lesz, és ezáltal tudattalan személyisége.

Ami az asztrológus feladata, hogy emlékeztessen arra, hogy a beszűkült látótér, a pillanatnyi érzékelés fölött van még egy titkos kapcsolat, amit nem vagyunk képesek meglátni.

Peter Orban symbolon rendszerében az ember nem egy személy, aki keresi a másik felét, hanem több személyiségből áll, akik mindnyájan a hiányzó részükre vágynak. Ezek a különböző személyiségek, különböző belső személyek. Egy virág képéhez hasonlít, amelynek különálló szirmai vannak, akiket külön személyiségnek tekinthetünk és egymástól eltérő érdeklődési területeik vannak.

Például Gabinak az egyik belső személyisége egyetemre jár és pszichológiai adottságai vannak, nevezzük Beának, a másik művészettel foglalkozik (Kati). Bea teljesen felnőtt és szívesen alakít ki kapcsolatokat férfiakkal, Katit viszont nem érdeklik a kapcsolatok. Mindkettő vágyik a kiegészülésre, Kati érdeklődésének nem kell emberre irányulnia, kiterjedhet könyvekre, előadásokra stb.

Tegyük fel, hogy Gabi találkozik egy férfival Gergővel és egymásba szeretnek. Gergőnek is vannak belső személyei, akik a kiegészülést keresik. Nevezzük Ottónak azt a belső személyt, akibe a Gabiban levő Bea beleszeret. Ha ez a szerelem nem csak egy belső személyt érint, hanem Gergőben is van egy belső személy, aki szereti a művészetet, ők is egymásba szeretnek.

Az „eleven ragasztó”, ami össze tud kötni személyeket személyekkel és személyeket tárgyakkal, legyen a kapcsolódási vágy, vagy röviden erósz.

Amikor két ember és belső személyeik találkoznak egymással, a két belső személynek ellentétes pólusú energiával kell rendelkeznie, mert más különben taszítani fogják egymást. Hogy milyen erős a kapcsolódási vágy, az erósz formája dönt. Valamint az is meghatározza azt, hogy két ember mennyi ideig él együtt, hogy az egymással kapcsolódó belső személyek milyen szerepet játszanak.

Ami a párkapcsolati problémák nagy részét okozza, hogy a belső személyek erószának különböző formái kibékíthetetlen ellentétben is lehetnek egymással. Ez azt jelenti, hogy az egyik beteljesülése kizárja a másikét. Ha egyikőjük erósza stabil kapcsolatot akar, amig a halál el nem választ, akkor a másik erósza változatosságra vágyik, mindig új játszótársra. Ezzel létrejön egy olyan konfliktus, ami a két egymással ellentétben álló személy között nem tudok megoldani.

Az asztrológia segítségével megnézhetjük két ember kapcsolatának tartósságát, milyen erős a kötődés egymás között, mennyire lesz tartós a kapcsolat, sok tanulnivalójuk van egymástól, vagy nem elegek egymásnak, esetleg túltelített a kapcsolat és egy idő után taszítani fogják egymást.

Láthatatlan alakok

Természetesen vannak még egyéb tényezők is, amelyek láthatatlanul befolyásolják az emberi kapcsolatokat, és érdemes megemlíteni őket.

Egy párkapcsolatban, ahogy az előzőeket láttuk, nem csak a férfi és a nő maga van jelen, hanem ott van mindkettőjük tudatalattijában működő anima és aniumus, és ott van mindkettőjük családi háttere, a korábbi partnere. Ez azért fontos, mert minden férfinak és nőnek, aki új társat választ egy kapcsolathoz vagy házassághoz, tudnia kell, hogy egyben a másik hátterével is házasságot köt. A másik fontos dolog, hogy amíg nem tudok megfelelő helyet biztosítani a lelkemben a társam lelkének hátterében álló „láthatatlan alakoknak”, amíg nem tudom tisztelni és méltatni őket, addig a párkapcsolatomban számtalan ember nyüzsög. A kapcsolat egymással harcoló erők csataterévé válik.

Nem megyek tovább bele a belső érzelmi személyek elemzésébe, de fontos tudni, hogy léteznek olyan lelki energiákkal teli alakzatok (érzelmi hasonmások), amelyek korábbi élményekből származnak és önálló életet élnek hordozójuk lelkében, és ha feljönnek, érzelmeket váltanak ki. Erőteljesen tudják befolyásolni a párkapcsolatot, energiát vonnak el, az idő múlásával nem tűnnek el.

Ilyen érzelmi hasonmások lehetnek azok, akikhez hosszú barátság fűzött, a szerelmek és partnerek, minden partner, aki megérintette a lelkemet. A gyerekek, az élve vagy halva született gyerekek is érzelmi hasonmásokat alkotnak. A testvérek (a szülők elvetett gyerekei is), a szülők, a szülők korábbi partnerei, szülők testvérei, nagyszülők. Ezek közül is azok, akik ki vannak rekesztve az életemből. Akiktől elvitatom a helyüket, tiltakozom ellenük, panaszkodom rájuk, vádolom őket, ellentmondást nem tűrően elutasítom őket, megtagadom őket, legsúlyosabb formája, hogy létezésüket is letagadom, úgy, hogy a gyermekeim és unokáim már nem is tudnak a létezésükről. Másrész az olyan személyek, akikről én sem tudok semmit, csak sejtek, a családi titkok nyomokat hagynak hátra, megjegyzésekben, arckifejezésekben, idősebb családtag irataiban.

Ezek a kirekesztett érzelmi hasonmások az egész életre kiható erővel rendelkeznek, és annál erősebb hatást gyakorolnak, minél messzebb helyezkednek el időben, minél nehezebb volt a sorsuk és minél kevesebbet tudunk róluk.

Ha szeretnéd megismerni lelked mélységeit, a hozzád illő társat, tudatalatti késztetéseidet, problémáid okát és megoldását, asztrológiai konzultáció keretében megtudhatod.

Felhasznált irodalom:
Peter Orban: A szeretetből fakadó erő
Peter Orban: A Plútó
Peter Orban: A párkapcsolat forgatókönyve
Liz Green: Kapcsolódás
Hajo Banzhaf – Brigitte Theler: Éppen te hiányzol belőlem