Castor és Pollux (Ikrek csillagkép)

Nézz szembe az árnyékoldaladdal!

Több páros csillag van az égen, melyek a pozitív és negatív minőségre osztott teljességet képviselik. A legismertebb közülük az Ikrek csillagkép, melynek két legfényesebb csillaga Castor és Pollux. A Bibliában az ikrek Káin és Ábel voltak. Az egyiptomiak számára Hórusz volt a fény, testvére Széth pedig a gonosz. A görög ikrei Castor és Pollux voltak, Castor volt a hajnalcsillag és a lovas, ő képviselte a fényt, Pollux volt az esti csillag, a tolvajokat és a sötétséget képviselte.

A magyar Asztrozófia szerint Castor volt a halandó, mert atyja ugyan király, de mégis földi halandó, Pollux pedig az örök életű, mivel őt Zeusz nemzette. Ennek alapján úgy tartják, hogy Castor a változást és mulandóságot, Pollux az örök igazságokat, a tartós és hosszútávú megnyilvánulásokat szimbolizálja. Magyar vonatkozásban az Ikrek Hunor és Magyar. Ezen kívül a testvéri szeretet üzenete az égen és a kettősség, hogy minden emberben ott van félig az isten és az ember.

Abban egyetértés van, hogy az Ikrek csillagkép a polaritás fogalmát képviseli, hogy melyikük mit, abban már nem feltétlen értenek egyet a szerzők. Lehet, hogy hasznos lenne felosztani őket a jó és a rossz fiúra, de inkább a polaritáson való munka nézetét kellene előtérbe helyezni. Ahol fény van, ott sötétség is van. Minél nagyobb a pozitív hatás, annál nagyobb az árnyék, amellyel az embernek meg kell küzdenie. Minél jobb akarsz lenni, annál több részed gyülekezik az árnyékos részen, ez a „jó” és a „rossz” törvénye. Az egyik nincs a másik nélkül. A teljességhez hozzátartozik, hogy megértsd árnyékos részedet. Az árnyék a személyiség alacsonyabb értékű része, amelyet erős ellenállással elnyomunk. Azonban az elnyomott személyiségrészeknek tudatossá kell válnia, hogy az ellentétek közötti feszültség létrejöhessen, mely nélkül minden fejlődés lehetetlen.

Az árnyékot nem lehet azzal megszüntetni, hogy a tudatos viselkedést jobbá tesszük, és ha nem próbáljuk meg integrálni a tulajdonságait, akkor azok kegyetlen bosszút állhatnak, méghozzá jellemzőiben úgy, hogy kialakítják a maguk autonóm alteregóját.

Amire szükség van, az a hozzá való tudatos viszonyulás megváltoztatása. Minél kiegyensúlyozottabb valaki abban a tekintetben, hogy önkifejezésében megenged némi „alsóbbrendű” vagy „selejtes” működést, annál kiegyensúlyozottabb lesz az árnyéka is. És minél merevebben azonosul azzal, ami „jó” és „szeplőtlen”, az árnyék annál sötétebbé és destruktívabbá válik.

Az árnyék tudatosítása óriási, gyakran félelmetes erőfeszítést kíván. Ahhoz, hogy felismerjük, hogy ő tulajdonképpen lényünk másik fele, tudatosságunk fókuszának az ego perspektívájából a két szélsőség közötti helyzet felé kell elmozdulnia. Ez hatalmas feladat, hiszen az ego úgy érzi, hogy ezzel a fókuszváltással ő is meghal.

Égi kommunikátorunk a Merkúr, akinek egyedüli bejárása volt Hádészhez az alvilág birodalmába, ezekben a napokban áthalad Castor és Pollux csillagai alatt. Felhívja a figyelmet azokra a részeidre, melyeket eddig el szerettél volna kerülni, amelyek negatív megítélésük miatt kizáródtak a tudatból, így nem tudhattad, hogy ezek valójában hozzád tartoznak. Nem csupán az önismeret nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy felismerjük saját sötétségünket, de úgy tűnik, hogy e nélkül mások ismerete és elfogadása sem lehetséges. Ha nem irányítunk elég fényt az árnyékos területre, akkor kénytelenek leszünk kivetíteni, és így szembesülni vele. Nézz körbe magad körül, mit tapasztalsz, milyen emberek vesznek körül, milyen benyomásokat keltenek benned? Ha sok a negatív tapasztalás, akkor el kellene gondolkodni, elkezdeni változtatni, belül.

Forrás:

Bernadette Brady: Brady's Book of Fixed Stars

Gertrude and James Jobes: Outer Space: myths name meanings calendars

Robert Johnson: Owning Your Own Shadow

Liz Greene: Kapcsolódás