ASZTROLÀBIUM. Ez egy ősi eszköz, amelyet több mint kétezer évvel ezelőtt hoztak létre, amikor az emberek azt hitték, hogy a Föld a világegyetem középpontja. Ez az objektum egy fokokra osztott körből és egy karból áll, amely a csillagok magasságát jelzi.

Az asztrolábium olyan eszközre utal, amelyet a csillagászat és a navigáció területén használtak a csillagok helyzetének ellenőrzésére. Az asztrolábium segítségével jelezni lehetett a csillagok magasságát és helyzetét az égbolton.

A csillagászok és tengerészek többek között asztrolábiumokkal keresték meg a csillagokat és elemezték azok mozgását: így információkat szerezhettek az időről és a szélességről, sőt távolságméréseket is végeztek.

Az asztrolábium egy olyan műszer volt, amelyet a navigációban használtak, mivel lehetővé tette a csillagok helyzetének mérését az égbolton, ezzel a tengerészek tudhatták, milyen szélességi fokon vannak anélkül, hogy a partokat látták volna, ez volt a leggyakrabban használt navigációs műszer több évszázada. A technológiai fejlődés fokozatosan elvesztette túlsúlyát

Bár nincs konkrét adat, amely megállapítaná az asztrolábium feltalálójának nevét, minden elmélet arra utal, hogy ez nem más, mint a görög matematikus, Ptolemaiosz (100-170). tanulmányaihoz és előrelépéseihez olyan területeken, mint az asztrológia, a horoszkópkészítés során, valamint a földrajz és az optika, többek között.

Bár úgy tartják, hogy más fontos személyiségek voltak azok, akik ezt az eredetit kidolgozták és tökéletesítették, mint például Alexandriai Hypatia és apja, Theon csillagász esete.

Az asztrolábium egy anyalemezből (egy beosztású körből) áll, amelynek tűje a csillagokra mutat. A kerület szélén lévő skála fokokat és időt mutathat. Az elülső szektorba két korong van behelyezve, az egyik a szélességi foknak megfelelő koordinátákkal, a másik pedig forog, és a Hold, a Nap és más csillagok helyét ábrázolja.