Szimbóluma:

Idegen elnevezése: Septile

A szeptil aspektus megfelel a hetes számnak és így a 7. harmonikusnak. A hetes számot az idők során szent dolgokkal hozták összefüggésbe. A numerológia a hetet nagyon okkult számként értelmezi. Az önismerettel, belső elemzéssel, a végső értelem vagy bölcsesség keresésével, valamint az introspektív vagy kutatás-orientált tanulmányokkal való részvétellel foglalkozik. Ez egy olyan szám, amely arra ösztönöz bennünket, hogy alaposan vizsgáljuk meg a valóság mélyebb lényegeit. A hét a meditáció, a szemlélődés, a magány és az elszigeteltség száma. A hét általában távoli, zárkózott és túlvilági. Mivel nem túl társaságkedvelő szám, úgy tűnik, hogy az egyedüllét és az elszigeteltségben működik a legjobban.

Bil Tierney szerint a hetedik szám nagyrészt a Szaturnusz és a Neptunusz elveinek összetételét sugallja (Plútó aláfestéssel). A pihenés és a befejezés számának tartják, azonban a pihenés nem a tevékenység megszűnésére utal, hanem a Káoszból egy magasabb és tökéletesebb Renddé való kiemelkedésre.

John Addey kutatása szerint a 7. harmonikus vagy szeptil sorozat feltárja az ember inspirációs képességét, és azt az adottságát, hogy intellektuálisan átfogja a dolgok mögött meghúzódó gondolatot vagy elvet. A 7. harmonikus megfigyelhető a papok, vagy a társadalomban a „papi funkciót” gyakorló személyek képletében.

A szeptil misztikus tónusa valószínűleg a teljesség és a befejezettség megértésére irányuló késztetésnek köszönhető. A kvintil sorozathoz hasonlóan a szeptil család is nagyon figyelemre méltó a kreatív művészek képletén, mint Picasso, Raphael, Leonardo da Vinchi, Cezanne, Rodin, Matisse és Modigliani. Olyan zenészek képletén is szerepel, mint Mozart, Schubert, Chopin, Berlioz, Wagner és Csajkovszkij. A 7. harmonikus hangsúlyt kapott George Bernard Shaw, Yeats, Lewis Carroll és Robert Louis Stevenson képletében is. Továbbá figyelemreméltó olyan romantikus költők listáján, mint Blake, Shelley és Lord Byron, valamint olyan kreatív és ihletett gondolkodók, mint Immanual Kant és Albert Einstein.

A kvintil sorozathoz hasonlóan John Addey kapcsolatot talált a szeptil és többszörösei között a szexuális aktivitást illetően (erotikus inspiráció). Tierney úgy gondolja, hogy a szeptil család a szexualitás elnyomóbb, önmegtagadó, zűrzavart okozó aspektusaihoz kapcsolódik (Szaturnusz-Neptunusz-Plútó aláfestés), illetve a cölibátusi hajlamokhoz, amelyek a nemi erőt elnyomják ellentétben az önkifejezőbb és kísérletezőbb kvintil sorozatokkal. A szexuális ösztönök ilyen átirányítását régóta a művészi inspiráció és a kreatív késztetés előfeltételének tekintették.

Dane Rudhyar a személyközpontú asztrológiában összekapcsolja a szeptilt a hetedik számban foglalt „antiszociális” tulajdonsággal, kijelentve, hogy ez az aspektus olyan cselekedeteket jelent, amelyek az aktuális társadalmi normák szerint nem elfogadhatók. Úgy gondolja, hogy a szeptil személyfeletti értelemben értelmezhető kollektív szükséglet, okkult hatalom vagy sors által kényszerített cselekedetekként, és ezek áldozathoz vezethetnek.

Mások a szeptilt a sorsbeli elkerülhetetlenség bizonyos cselekvések kényszerével; fel nem ismert erő rejtett aktiválásával azonosítják. Továbbá a szeptil sorozat természetes hajlamot mutat az okkult, pszichikai vagy misztikus dolgokra.
A szeptilekről még sok mindent meg kell tudnunk, mielőtt szimbolikájukról határozottan beszélhetnénk. Nincs értelme annak, hogy kijelentsük bárkinek is, hogy például a Szaturnuszt vagy a Plútót érintő szeptil azt jelenti, hogy „kényszeresen” találkozik egy „elkerülhetetlen sorssal” vagy „visszafordíthatatlan sorssal”, amely látszólag kívül esik az irányításán.

A szeptil sorozathoz tartozik a bi-szeptil (102°52’) is, mely a szeptil kissé aktívabb változata, viszont ritkán használatos. Szimbóluma: S2