Kitartott szerető státuszban

Előzmény a megértéshez
Ezen utazásom elött nem sokkal, egy fiatal lánnyal megismerkedtem, vagyis inkább ő velem. 22 éves, legyen a neve “P” most, közel 25 év korkülönbséggel, végig sem gondoltam semmit. Vonzó teremtés, aki nagyon nem találja a helyét. Egyszer találkoztunk amolyan kötelező formában, elbeszélgettünk, érdekesnek talált, talán ez a helyes kifejezés. Beszélgettünk az élet nagy dolgairól, szóba jött az asztrológia is, leste a szavaim. Amolyan bölcset, tanítót láthatott bennem, bár többször jeleztem, hogy ne(!) semmivel nem éreztem többnek magam, csak 25 évvel és az azzal járó esetleges tapasztalattal. 

Elkérte a számom, felhívhat e valamikor? Nehéz erre azért nemet mondani, bármennyire is akarod 🙂 Néhányszor találkoztunk, jókat beszélgettünk, új munkát szeretett volna, lehetőleg nálam (ennél azért szebb volt, nem mertem bevállalni, ajánlottam más cégeket) szándékosan nyilvános helyen volt minden “randi”, fából én sem vagyok.. Ahogy feltűnt, úgy el is tűnt mostanra, azt hiszem tudtam neki talán segíteni kicsit, ha mást nem lelkileg..

Magam éppen a “mi akadályoz, hogy elegendő pénzem legyen” -re próbáltam választ találni, inkább az izgatott. Az önös, önző Bak  🙂

Utazás…

Kor: 1753-1823
Hely: nem tisztázott, 
Nő, szobalány vagy cseléd

Megérkeztem..

Kezdő első kép, egy folyó mellett, melyen kis híd van. Várok valakit.

Érzések: céltalan élet, bár jó módban (a körülményekhez képest).

Titkos szerető státuszban, bár mindenki tudta, de nem lehetett felvállalni a kor miatt. A „háziúr” bajszos, jól öltözött férfi, feleséggel (előre eltervezett házasság, szerelem és érzések nélkül) talán 2 gyerekkel.

Mint szerető, külön lakrészem van, elfogadva, beletörődve kissé sivár életembe. Nincs hiány semmiből, de mégis alacsonyabb rendű vagyok. Nem vállalható fel a kapcsolatom, amolyan megkülönböztetett figyelemben élő szolgálólány szerepét töltöm be.

Ugrás néhány évet előre

30 éves körüli vagyok van egy lány gyermekem (talán Anna a neve neki is, mint nekem) Az apja a szeretőm, mindenki tudja, de nem vagyok kirekesztve, mint egyedülálló anya. Kb 3 évesen eltűnik az életemből más családnál nevelkedik érzésem szerint(?) de tudom jó dolga van, soha többet nem találkoztunk. (fájó érzés erre gondolni)

Másik alacsonyabb rangú cseléddel jó a kapcsolatom, talán túl jó is. 16-17 éves lehet barna hajú lány. Lelki támasza vagyok (Jelen életemben „P”-ként ismerem) talán valami egyéb vonzalom is van köztünk, érzésre, de nem biztos. Amikor maga alatt van, hozzám jön és én megvigasztalom, bátorítom. Huszonéves korában egy fiúval elmegy, talán a felesége lesz, megszűnik a kapcsolatunk. Nem bánt, ez az élet rendje érzés fog el.

Az életemet részint jólétben, mindent megkapok amire szükségem van (nincsnek nagy igényeim) egy házban élünk a „háziúrral” feleségével, gyerekeivel. És néhány szolgálóval, azt mondanám közepes nagyságú gazdaságban. A feleséggel ugyan nincs baráti viszony, de amolyan elfogadott (mindenki tudja, mégsem nyílt) kapcsolatom tart végig.

Öregen talán tüdőproblémában meghalva (nehéz lélegzés) addigra a szeretőm már nem élt, a gyermekről nem tudok. Temetésemen egy templom vagy kápolna melletti falnál lévő sírba temetnek. Egyszerű fakereszt a sírhanton. Rajta felirat MÁTÉ ANNA 1753-1823 (A vezetéknév és az évszámok vége kisség ködös, 1-1 betű/szám eltérés lehetett, jelentősége nem hiszem, hogy volt) A temetésen részt vett a feleség is (de nincs utálkozás, csendes elfogadás) és 10-15 cseléd érzelem mentesen végig néztek és kész.

Egyszerű de szép életnek tűnt (nem túl tartalmas) 

Jelen életbeli helyzet

“P” eltűnt rég az életemből, bár tudom hol találom, ő is tudja az elérhetőségem, nincs szüksége rám, nekem pedig miért lenne.. Remélem megtalálta a számítását, de ha egyszer beszélgetni támad kedve, szívesen…

Mi történt azóta?

Utazást követően az az érzés fogott el, hogy ugyan mindenem megvolt, mégis unalmas és sivár életet éltem. Ugyanez megismétlődött jelen életemben is, mindenem megvolt és nem tudtam boldog lenni (illetve csak ideig óráig) Nem volt oka, csak úgy…

Most kicsit elzáródott az anyagi jólét, talán egy kis füles, hátha tudok értékelni dolgokat, amik nem pénzben mérhetők. Nem mondom, hogy tetszett a felismerés, sőt, borzasztóan nem. Toporzékolni tudtam volna (persze egy Bak nem tesz ilyet sem) 🙂

Teltek a hetek, hónapok.. egyre jobban értékelek mindent, ami nem forintosítható. Nem nem világosodtam meg és Zen mesterré sem váltam, egyszerűen észreveszem az apróbb örömöket, már közel vagyok, hogy kimondjam boldog vagyok. Annyi most is van, hogy megélek, talán nem olyan nagy lábon, mint korábban. 

Hiányzik-e? Sokat gondolkodtam rajta, hogy 5 évvel fiatalabb autóm legyen? 5x menjek egy héten étterembe? 6x nyaraljak évente? 3 sportcipőt vegyek, mikor nem is sportolok? NEM. Az autó megfelel bőven az igényeimnek, bármikor elmegyek vacsorázni, ha van kivel, kevesebb, de tartalmasabb nyaralásra vágyom, és van 1db sportcipőm, ha mégis egyszer elmennék benne valahová 😀

Tudom ez az élet utazás, olvasva annyira nem világít rá a pénzviszonyra, de mégis ez volt az első és legnagyobb érzés utána, hogy ha az ölembe hullik a “minden” sem lesz boldog valaki (vagyis nem attól) adott volt a lehetőség számomra is, valóban nem hozott boldogságot. Akkor talán nélküle…