Mérleg (Libra) csillagkép

Ekliptikai koordinátája: Skorpió 13°20’ – Skorpió 29°40’

Időszaka: november 5 – november 22.

Olümposzi védnök: Hephaisztosz – a sánta kovács isten

Közepe a tökéletes egyensúly: Skorpió 20°20’

A Mérleg csillagkép a déli égbolton fekszik, az egyetlen állatövi csillagkép, amely tárgyat, nem pedig állatot vagy mitológiai karaktert ábrázol.

Mérleg csillagkép üzenete

A Mérleg a Tejútra való felkészítés stációja. A szeretettel kapcsolatban történő megmérettetés csillagképe. Mérleg az egyik napkapu, melyen áthaladva már egy másik minőségbe érkezünk.

Az Én-Te viszony igazságának megértése kulcsfontosságú. Az egyensúly feladata belső világunkba került, a külső világ a belső tükre. Így érthetjük meg, hogy szenvedéseink oka és előidézője mi magunk vagyunk. A szenvedés és szenvedély ugyanazon energia két aspektusa. A fény felé irányuló szenvedély emeli az élet minőségét és teszi idővel láthatóvá az Igazságot.

Csillagai

Az α és σ csillagok jelölik a mérleg múlt serpenyőjét, ez a rendbetétel stációja. A β csillag a mérleg középpontja, a múlt és jövő rálátásának csillaga, a tökéletes belső egyensúly pontja. A γ, κ, τ csillagok pedig a mérleg jövő serpenyőjét jelölik, azaz tetteink következményét képviselik, melyben testet ölt az igazság törvénye.

Mitológiája

Az ókori görögök az égboltnak a Mérleg csillagkép által elfoglalt részét „karmoknak” ismerték, és a Skorpió csillagkép részének tekintették. A Mérleg legfényesebb csillagának, a Beta Librae-nak a neve Zubeneschamali, ami arabul „északi karmot” jelent, míg az Alpha Librae, a Zubenelgenubi a „déli karom”.

Az ég ezen részének a Mérleggel való kapcsolata a rómaiaknál Kr.e. I. században jött létre. Azt mondják, hogy a Hold a Mérlegben volt, amikor Rómát megalapították. A rómaiak a Mérleget kedvelt csillagképnek tekintették, amelyhez az évszakok kiegyensúlyozottsága, valamint az éjszaka és a nappal egyenlő hosszúsága társult. A Nap az őszi napéjegyenlőségben volt a Mérlegben egészen 729-ig, amikor is a napéjegyenlőség precessziója a napéjegyenlőséget a Szűz felé tolta el.

Nem a rómaiak voltak az elsők, akik a Mérleget az egyensúly gondolatával társították. A babilóniaiak „a menny egyensúlya”-nak nevezték körülbelül ezer évvel Krisztus előtt.

Miután a Mérleg az egyensúlyhoz kapcsolódott, a Skorpió karmaival való kapcsolata elhalványult, és az igazságosság istennőjével, a görög Dike-val vagy Astraeiával, amelyet a Szűz csillagkép képvisel, megerősödött.

Az ókori egyiptomiak a Mérleget Anubisz (az égbolt túloldalán látható Nagy Kutya csillagkép és fő csillagzatának a Siriusnak a megtestesítője), a halottak sakálfejű istenének mérlegéhez társították. Anubisz volt az, aki a halottak lelkét az alvilágba vezette, de az alapján ítélte meg a lelkeket, hogy mit tettek az életben. Egy mérlegre helyezte az elhunyt szívét, és az Igazság tollához súlyozta, amelyet Maat, az igazság istennője biztosított. Ha az elhunyt jó volt, szíve könnyű és egyenrangú a tollal, Anubisz Ozirisz birodalmába küldi a lelket. Ha a szívet megterhelték a bűnök, az nehezebb, mint a toll, a lélek örökre elveszett. A halottfaló kutya (Lupus) a Farkas isten tépte szét a halottat.

Felhasznált irodalom: 
Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei https://astrologyk.com/zodiac/constellations/libra