Vénusz-Neptunusz aspektusok

Mennyei harmónia és az örök elégedetlenség

Két bolygó kapcsolatának értelmezése nem abban rejlik, hogy az nehéz vagy könnyű, hanem abban, hogy a két bolygó létre tud-e hozni egy működő partnerséget az egyén tudatában, még akkor is, ha harcolnak egymással. A Neptunnal azonban nem könnyű működőképes partnerséget kialakítani a többi bolygónak.

A Hold és a Vénusz értenek a Neptunusz nyelvén, mivel az érzelmi közelség igénye közös alapot biztosít számukra, viszont a Hold, aki az ösztönös szükségleteinket szimbolizálja, nem éppen önfeláldozó, a Vénusz pedig az élvezetre vágyik és nem kiüresedésre. A Nap beszélgethet Neptunusszal az élet céljáról, de a Nap az istenit akarja szolgálni aktív megtestesüléssel, nem passzív áldozattal. A Jupiter és a Neptun osztoznak a Halak uralmában, és mindketten a földi határokon túlmutató valóság megtapasztalását keresik. De a Jupiter hite a filozófiában gyökerezik, nem pedig az istenivel való egyesülésben, és ő az élet bőségességét, a személyes célok hittel és önbizalommal való elérésének képességét jelképezi. A Neptunusz számára az élet határain túl kell lépni, nem pedig felfedezni, és a tudás, bármilyen univerzális is, beleavatkozik az unió misztikába. A Merkúr csak akkor kommunikál a Neptunusszal, ha a Neptunusz vízióit koncepciókká és kreatív képességekké lehet lefordítani. A Mars és a Szaturnusz pedig inkább nem beszélne a Neptunusszal.

Amikor a Neptunusz kapcsolódik egy belső bolygóval, olyan, mintha a kozmikus vizek szürkületi világa behatolna az egyéni identitás nappali világába, és az örök elégedetlenséget keltené életre. A Neptun alá tudja ásni a személyiség struktúráit pszichikailag és fizikailiag is. De meg lehet élin a Neptunt teremtő erőként is, ha olyan formában fejeződik ki, melyek tiszteletben tartják az egyén határait és szükségleteit.

A Vénusz és a Neptunusz kapcsolata a legromantikusabb aspektus. A Vénusz a szerelem eszményét ábrázolja, ami szimbolizálja azt, amit az egyén szépnek és értékesnek tart. Viszont a Neptunusz a krónikus boldogtalanság felé hajlik, mivel a földi világban semmi sem hasonlít a paradicsomi világra. A két bolygó jellegzetes megnyilvánulásai az örök elégedetlenség a szerelemben és a személyes boldogtalanság, mivel azt az érzést kelti, hogy az édeni szépségnél és boldogságnál kevesebbet nem lehet elviselni.

A Vénusz-Neptunusz aspektus gyakran eredményezi az áldozat-megváltó szerepét a szexualitáson keresztül, úgy, hogy az egyén tudattalanul felajánlja magát annak, akit az élet megsebzett. Összetéveszti az együttérzés és a szánalom érzését a szeretet érzésével. De vonzódhat azokhoz a személyekhez is, akik a megváltást kínálják és az elérhetetlen utáni sóvárgást is kiválthatja. A szerelem eszményei összekapcsolódhatnak a szenvedés és az áldozat témáival, és csak a fájdalmat és az engesztelést magában foglaló kapcsolat érezhető hitelesnek. A Vénusz éppúgy foglalkozik a rivalizálással, mint a harmóniával, mert az ember nem tudja meghatározni saját értékét anélkül, hogy szembe ne állítaná magát másokkal. Ezért ehhez az aspektushoz tartozik a szerelmi háromszögek témája is.

Mivel Vénusz-Neptunusz szerelmi törekvései mögött az Éden tökéletessége csillog, a testi tökéletesség vagy annak hiánya az egyén kapcsolati mintájának fő témájává válhat. Ha kiderül, hogy a partner nem tökéletes, jön a csalódás és kiábrándulás, valamint a partner haragja és sértettsége, aki nem érti, miért utasítják el. A Vénusz-Neptunusz egyik legnehezebb dimenziója nem az egyén hajlamossága az elégedetlenségre, hanem a másoknak okozott szenvedés, akik esetleg nem ismerik fel, hogy a probléma nem a saját testi vagy szexuális kudarcaikban rejlik.

A keresett tökéletesség azonban megélhető a művészetben, még ha az egyén nem is tehetséges benne, ahhoz, hogy alkosson is, több szükséges, mint a Vénusz és a Neptun kapcsolata, de általában mély érdeklődést mutat a zene, a költészet, a festészet, a szépirodalom és a dráma iránt, melyek megidézhetik az elveszett Édent.

Az emberiség, különösen az élet áldozatai iránti empátia és az egész természettel való misztikus azonosság érzése gyakran kifinomult és érzékeny módon fejeződik ki a Vénusz-Neptunusz és a világ közötti interakciójában. Ugyanilyen gyakran tükröz határtalan toleranciát és együttérzést az idealizált szerelmem tárgya iránt – néha egészen addig a pontig, amikor az egyén hajlandó elviselni mindenféle sértést és megaláztatást. A Neptun tompítja a Vénusz hiúságát és büszkeségét, melynek következtében az egyén valóban megbocsátó és rendkívül kedves lehet. Azonban, akikre az egyén a tengeri szörnyeteg képét vetíti ki, azokkal elég kegyetlenül és érzéketlenül tud bánni.

A Vénusz-Neptunuszban rejlő buktatók ellenére, ezekben az aspektusokban rendkívüli varázserő is rejlik, melynek segítségével kifejezhetjük a szerelem és a harmónia magasztos vízióit akár csodálatos alkotásokon keresztül is.

Felhasznált irodalom:

Liz Greene: The Astrological Neptune and the Quest for Redemption