Vénusz – Spica együttállás

Ragyogj abban, amiben a legtehetségesebb vagy!

Ma együtt áll a szeretet és szépség elvét képviselő Vénusz a Szűz csillagkép legfényesebb csillagával a Spicaval. A Szűz csillagkép kb. 14-15 ezer évvel ezelőtt vált az emberi tudat részévé, amikor egy új korszak és egy új istenség jelent meg a Föld precessziós mozgásának köszönhetően, ugyanis a tavaszi napéjegyenlőség ebbe a csillagképbe került. Bár a csillagképek akkor juttatják a legerőteljesebb energiát a Földre, amikor az adott csillagképben a nyári napforduló következik be.

Az elmúlt több ezer év során az egyes kultúrák különbözőképpen látták a Szűz csillagképet. Az egyiptomiak a szfinx építésével, melynek aratásistennő feje és oroszlán teste volt, fejezték ki a tiszteletüket az Oroszlán és Szűz csillagkép iránt. Felkerült a Denderah zodiákusra is Ízisz istennőként, aki búzakévét tartott a kezében, melyet elejtett, hogy létrehozza a Tejútrendszert. A Szűz uralkodott a nyári napfordulón i.e. 5000 körül, az emberi faj kialakulásának idején. Az aranykornak állítólag akkor lett vége, amikor már nem ő uralta a nyári napfordulót, az egyiptomiak ezt egyfajta válságnak tekintették, mert azt hitték, hogy az istennő elhagyta a Földet, hogy az ezüstkor emberei számára visszatérjen a mennybe. A Tejútrendszer, mely a kezéből leejtett búzából alakult, azt a korai hiedelmet tükrözte, hogy a Tejút a Nap kialudt átjárója, mielőtt az emberek fel nem fedezték a precessziót.

Az arabok Ártatlan Lánynak, a kínaiak Fagyos Szűzként ismerték. A görögök számára Demeter volt, az aratás istennője, aki visszavonult a Földről, amikor Plútó elrabolta a lányát. De Erigonéként is ismerték, aki annyira elszomorodott az emberek tettei miatt, hogy felakasztotta magát. A kereszténység idejére Mária lett, aki a gyermeket tartotta.

Bármivel is ruházzák fel a különböző kultúrák, a Szűz a terméshozó istennő archetípusa, tiszta és jó, valamint a férfiaktól független. Ő adja a négy évszakot, és ő a termékeny Föld forrása. A hangsúlyt a betakarítás ajándékaira és a Föld körforgására helyezi, nem pedig a kereskedelem világi céljaihoz. Tisztasága a szüzesség fogalmában tükröződött, nem a szűziesség mai értelmében, hanem a szűz jelentése régen egy olyan nő volt, aki képes volt uralni saját testét és szabadon szerethette azt, akit csak akart. A Szűz gyümölcsöző, termékeny istennő, nem pedig szűzies, ártatlan kamasz.

A Spicat az istennő kezében lévő búzakévének, az emberiségnek adott ajándékai szimbólumának tekintették. Ezek az ajándékok eredetileg az aratás és jutalom voltak. A búzakéve tehát a termesztés tudását az istennő ajándékát szimbolizálta, de mára már ezt a fajta tudást nem tisztelik.

A Spica, a búzakéve, a tudás és éleselméjűség szimbóluma és nem kapcsolódik semmilyen konkrét területhez vagy szakmához, inkább megmutatja a ragyogás lehetőségét abban, amit egy születési képletben érint.

Ha a Spica a Vénusszal kapcsolódik a képletben, akkor a szülött egy nagyon meggyőző személyiség, aki az igények kielégítésének mestere, valamint tehetséges a baráti kapcsolatok, hálózatok kialakításában és bővítésében.

Newton születésekor éppen a Spica kelt fel, ami kétségtelenül beragyogta az egész életét és hozzájárult tudományos pályafutásához. Mozartnak a Spica a Jupiterrel kulminált, a Napja pedig akkor nyugodott le, amikor a Spica a Nadíron volt. A Jupiter felnagyította a ragyogást az életében, a Nadiron levő Spica pedig biztosította, hogy munkája halála után is éljen és zseniális zeneszerzőként emlékezzenek rá.

Forrás: 

Bernadette Brady: Brady's Book of Fixed Stars, Star and Planet Combinations