A Nap szívében – A szélességi fok szerepe a kazimi meghatározásában

Kezdőlap » Blog » Asztrológia » A Nap szívében – A szélességi fok szerepe a kazimi meghatározásában

Patrizia Nava írása (kérdőasztorlógus, asztrológia doktora, filozófus és irodalmár)

A képen a Vénusz Napon történő csillagászati tranzitja látható 2012. június 6-án. Egy nagyon ritka esemény, amely csak akkor következik be, amikor a fővilágító és a bolygó alsó együttállásban van, és azonos hosszúsági és szélességi fokon állnak. A következő látható áthaladás 2117. december 11-én lesz.

Ez a tranzit látványos példája volt annak, amit a nyugati hagyomány kaziminak nevez, csodálatos hatalmat és erőt tulajdonítva a bolygónak ebben az állapotban.

A cikk írójának célja, hogy megvizsgálja a nyugati irodalomban fellelhető nagyon különböző kazimi-meghatározásokat, és az általánosan elterjedt, általában William Lilly nézetén alapuló horary (kérdőasztrológia) gyakorlata ellenére megmutassa, hogy a kazimi meghatározását nem szabad magától értetődőnek tekinteni.

Kombuszta

A nyugati és az indiai asztrológia is elismeri, hogy a Nap életadó, de fénye és melege olyan erős, hogy megégeti azokat, akik túl közel merészkednek. Egy bolygó ebben a helyzetben láthatatlanná válik, és elveszti erejét és befolyását. Innen ered az az elképzelés, hogy a Nap sugarai alatt lenni az egyik legrosszabb járulékos gyengeség.

A Nap középpontjától számított 8°-os hosszúsági fokon belüli bolygóról azt mondják, hogy ég, vagyis elégett és teljesen láthatatlan. Ez a kritikus távolság, amelyet Lilly és sok más tradicionális szerző javasolt, a forrástól függően változhat; egyesek szerint 6° vagy 7°, vagy minden bolygó esetében más érték, és ha keletre vagy nyugatra van a Naphoz képest. Egyes szerzők szerint a bolygó akkor ég, amikor a Napot megelőzően hét napig láthatatlan volt, vagy a Napot követően további hét napig láthatatlan lesz.

Az égés rosszabb, ha az együttállás éppen bepontosodik, nem pedig távolodik, és minél pontosabb, annál súlyosabb. Az égés gyakran teljesen pusztító, és a halállal kapcsolatos kérdésekben a betegség jelölője és a Nap együttállása kétségtelenül szerencsétlen tanúságtétel.

Nyilvánvaló, hogy a Nappal együttálló bolygó értékelése sok egyéb, nem feltétlenül negatív tényezőtől függ, amelyeket figyelembe kell vennünk, különösen, amikor születési képletet nézünk. És még egy kérdő képletben is lehet ennek az együttállásnak sajátos és kevésbé félelmetes jelentése. A párkapcsolati kérdőképletekben, mivel a Nap a férfi természetes jelölője, a női partnert jelképező bolygó együttállása a Nappal szimbolizálhatja az érintett felek érzelmi és szexuális összhangját, kedvező választ adva a feltett kérdésre.

Ráadásul úgy tűnik, hogy az égés kevésbé káros, ha az elégetett bolygó uralmi helyén történik. Ebben az esetben a Napnak hatalma van a bolygó felett az égés révén, de a bolygónak viszont hatalma van a Nap felett, mint annak ura, így létrehozva valamiféle egyensúlyt. Még a lényeges és kevésbé lényeges méltóságok is hozzájárulhatnak a konjunkció kártékony hatásainak csökkentéséhez (vagy fokozásához).

Az alapkoncepció azonban továbbra is érvényes és általánosan elfogadott; egy bolygó, amelynek fényét a Nap tüze eltakarja, gyenge, megfosztott a befolyásától és erejétől, jóban vagy rosszban. A jótékony Jupiter, amikor ég, elveszíti jót hozó erejét, míg az ártalmas Szaturnusz viszont elveszíti cselekvőképességét, és káros hatása csökken.

Abu Ma’shar (i.sz. 9. sz.) azt állítja, hogy a Nap mindenekelőtt a nedves Holdat és a Vénuszt károsítja és égeti, míg a férfias és száraz bolygókat kevésbé érinti az égés. Ez a megkülönböztetés, amely elméletileg helyesnek hangzik, nem állja meg a helyét a kérdő képletekben. Néhány asztrológiai iskola fenntartja ezt, és kijelenti, hogy egyes bolygók mentesülnek az égés hatásai alól. Néha azt olvassuk, hogy a tüzes Marsot a Nap nem tudja elégetni, köszönhetően saját forró és száraz természetének. Vagy akár azt is, hogy a Merkúr a Naphoz való közelsége és a fővilágítóval való gyakori együttállása miatt annyira hozzászokott a hőségéhez, hogy minimálisan vagy egyáltalán nem károsítja annak hatásait. Lehet, hogy ezeket a következtetéseket valamilyen módon alkalmazni lehetne a születési képletekre, de kétségtelenül nehéz bizonyítékot találni erre az immunitásra a kérdőképletekben, amelyek általában egyszerűbbek, kevésbé árnyaltak és azonnali következményeik vannak.

Nincs olyan bolygó, amely érzéketlen lenne a Nappal való együttállás veszélyes hatásaira, és ezt a tényt meglehetősen könnyű igazolni a kérdőasztrológiával. Valahányszor a fő szignifikátor elégetett, a válasz kedvezőtlen lesz. Gyanítom, hogy itt inkább a bolygó fényének láthatatlansága, nem pedig a forró vagy száraz temperamentuma az alapelv. Az elégetett Mars fénye ugyanolyan láthatatlan, mint bármely más égitest fénye ugyanabban a helyzetben, és ez a döntő tényező. Ami a Merkúrt, mint elégetett szignifikátort illeti, gyengesége általában kedvezőtlen kimenetelű lesz.

Van egy legyengített zónánk a 8°-tól 17°-ig terjedő hosszúsági fokok között a Nap mindkét oldalán (bár ebben az esetben is bővelkedik variációkban), ami kevésbé káros, mint az égés, úgynevezett szub sugaraknak vagy „sugarak alatt”-nak nevezik. Függetlenül attól, hogy megkülönböztetjük az égési fázist attól, hogy egyszerűen a sugarak alatt van, az érintett bolygó ebből következő láthatatlansága az általánosan elismert gyengeségről tanúskodik. Nem túlzás azt állítani, hogy a Nap együttállásban minden gyakorlati szándékra ártalmasan hat.

Végül a Nap szívében

Épp ellenkezőleg, ha a napfény közelsége ártalmas, az ölében ülve, a karjában védve, tökéletes egységben, ez egy olyan helyzet, amely egy szabad zónát, a béke menedékét, a felmagasztalás édenét azonosítja közvetlenül az égés helyének közepén.

Ez az a helyzet, amikor egy bolygó pontosan összekapcsolódik a világítótesttel – a Király, a siker és a hatalom természetes szimbóluma. A Nap szívében így elhelyezkedő bolygó az elképzelhető legerősebb helyzetben van, éles ellentétben azzal a súlyos legyengüléssel, amely abból következik, hogy egyszerűen közel van a Naphoz (elégett vagy kombuszta), de nem ül az ölében. Méltóságteljes és védett a Király kegyei által, befolyásának csúcsán. Ezt az örvendetes állapotot a görög írók egkardiosnak vagy synodikosnak, az arabok samîm-nek nevezik, latinul in corde solis, a középkori és újkori írók pedig gyakran kazimiként emlegetik. Ábrahám Ibn-Ezra ezt írja:

„Egy bolygó a Nap fénye alatt olyan, mint egy ember a börtönben.

Az égő bolygó olyan, mint egy haldokló ember.”

De egy kazimi bolygóról megjegyzi:

„A Nappal kapcsolódó bolygó olyan, mint egy ember, aki a királlyal ül egy széken.”

A szinódikus vagy kazimi bolygó nem magasztos erényei és tulajdonságai miatt élvezi a trónt, mintha nagy esszenciális méltósággal ruháznák fel, hanem csak a hatalmon lévők jóindulatából és engedékenységéből fakad. Lehetősége van ideiglenesen megosztani a trónt a törvényes uralkodóval. Amíg ezt a szívességet élvezi, kihasználhatja szerencsés állapotát, amely azonban minden, csak nem stabil. Csillagászatilag ezeknek a kedvező külső feltételeknek az időtartamát a Naphoz való pontos konjunkció állandósága jelzi. De mind a Nap, mind a bolygó, amely a fővilágító mellett helyet kapott, eltérő sebességgel mozog az ekliptika mentén. Amikor a bolygó kimozdul a konjunkcióból, elveszíti a neki biztosított hatalmat, amely nem volt a sajátja. Ezért van az, hogy a méltóságnak ezt a formáját, bármennyire is hatékony, véletlenszerűen határozzák meg.

Kazimi a kérdőasztrológiában

A kérdőasztológiai technikák történetileg legbefolyásosabb szerzői között a kazimi nagyon eltérő definícióit találjuk.

Sahl bin Bishr (perzsa származású zsidó – i. e. 9. sz.), aki a bolygóerő tizenegy feltételével foglalkozik, ezt írja Introductoriumában:

A tizedik az, ha a bolygók a Nap szívében vannak, vagyis, ha egy fokon belül vannak a Naptól.

A szinódikus bolygó egy egész foka a hellenisztikus idők előírása, de az arab asztrológusok hajlamosak voltak finomítani ezt a határt, szimbolikus alakból vizuálisan meghatározott mennyiséggé alakítva, korlátozva a hatótávolságát. Mivel a napkorong látszólagos mérete a Földről nézve 31’29” és 32’33” között változik, ettől a távlattól a naptestben való tartózkodás körülbelül 16′-en belül van a középpontjától.

Íme, amit Guido Bonatti, egy 13. századi olasz középkori asztrológus és az arab örökség tisztelője ír átfogó értekezésében, a Liber Astronomiae-ban :

És amikor a bolygó egy fokon belül van a Nappal, tehát 16′ vagy kevesebb van közöttük, mind a szélességi, mind a hosszúsági fokon (ami ritkán fordul elő), akkor azt mondják, hogy egyesült, majd megerősödik, mert állítólag a Nap kohójában, vagyis a szívében van.

Az évszázadok során azonban a csillagászati adatok pontosságára irányuló aprólékos figyelem elhalványulni látszik, legalábbis a kora-újkor szerzői körében. A nagy horarista William Lilly-t (17. sz.) bizonyosan nem foglalkoztatta a szélesség kérdése, és a kazimi meghatározásában sem veszi ezt figyelembe.

Egy bolygó a Nap szívében vagy Kazimiban van, amikor nem távolítják el tőle 17 fokpercig. vagy 17 fokpercen belül van előtte vagy utána, mint a Nap a Bika 15°30′-én, a Merkúr a Bika 15°25′-én: itt a Merkúr Kazimiban van, és minden Szerző úgy tartja, ha egy bolygó Kazimiban van, hogy ezáltal megerősödik.

Biztosak lehetünk abban, hogy Lilly nem a szélességre utal ebben a szemelvényben, mert amikor szükségesnek tartja a szélesség és a hosszúság figyelembevételét is, általában kifejezetten megemlíti, miközben az állócsillagokról beszél. Nem véletlen, hogy Bonatti már néhány évszázaddal korábban panaszkodott, hogy kortársai többségénél nem figyeltek a szélességre:

Valóban egyetértek velük, de nem teljesen és egyszerűen. Mert ha egy bolygó távolsága a Naptól kevesebb, mint 16′ hosszúság, és szélesség szerint több mint 16′, akkor is ég, mert a különbség a szélességi és a hosszúsági elégetettség között gyakorlatilag észrevehetetlen. 

Szóval kinek van igaza a kazimi meghatározásában? Sahl-nak, aki megenged egy egész fokot a Nappal való együttállásban, vagy Bonatti-nak, aki sokkal szigorúbb, és 16′ távolságot ír elő a Naptól, mind hosszúságban, mind szélességben? Vagy akár William Lilly-nek, aki szerint 17′ a Napkorong középpontjától, de csak a hosszúsági fokon?

Még ha Lilly módszerét általánosságban alkalmazza is a legtöbb kérdő asztrológus manapság, kétségtelen, hogy Bonatti szabálya csillagászatilag pontosabb. Egy belső bolygó csillagászati tranzitja, mint például a Vénusz áthaladása a Nap felszínén 2012-ben, segíthet megérteni, miért. Abban az esetben a Vénusz fekete pontja valójában a Nap korongjának egyik végétől a másikig utazott. A Vénusz egy korábbi láthatatlansági periódusa után, amely megfelelt annak, hogy a sugarak alatt volt, majd elégett, a Vénusz ismét kis sötét, kerek foltként jelent meg a Nap fényes arcán, amely szűrt optikai műszerekkel vagy akár szabad szemmel is tökéletesen látható volt hajnalban. Szélessége az ekliptikától északra, azaz a Nap középpontjától számított 8′ körül volt, a világítótest látszólagos mérete által meghatározott határokon belül. Ha másképp lett volna, a bolygó láthatatlanul haladt volna el a Nap teste felett vagy alatt, anélkül, hogy átlépte volna a korongját.

De vajon Bonatti nézetének kiemelkedő pontossága vagy nagyobb ragaszkodása az égi jelenség vizuális természetéhez tükröződik-e a kérdőasztrológia kérdéseinek tényleges kimenetelében?

Menjek a Távol-Keletre?

A Kérdező egyfajta kulturális és spirituális zarándoklatra szeretne eljutni a Távol-Keletre, de vannak akadályok. Mégis úgy tűnik, végre eljött a lehetőség. Elmegy?

A képlet aszcendense a Mérleg 27°16’, tehát a Vénusz bolygó, a Mérleg uralkodója a Kérdező fő jelzője. Társa a Hold, amely a maga aspektusaival is mutatja az események menetét. Bármilyen lelki zarándoklat, mint minden külföldi utazás, a 9. házhoz tartozó kérdés. A kilencedik házat deusnak hívják, és azt jelenti, ami az istenekre, az álmokra és a külföldi utazásokra vonatkozik, mondja Retorius és Alexandriai Pál.

Így Merkúr, a 9. uralkodója az utazás jelzője, de peregrin (lényegi méltóság nélkül), retrográd és megégett (kombuszta). Nem kecsegtető kezdet. A Hold nem alkot semmilyen aspektust, és ez általában stagnálást, mozgási, cselekvési és változási lehetőségek hiányát jelenti. A Vénusz helyzete, a kérdés, éppen ellenkezőleg, nagyon érdekes. Peregrín (vándor), de az erős tizedik házban a Vénusz (Oroszlán 23°11’) pontosan együtt áll a Nappal (Oroszlán 23°13’), az MC urával. A Vénusz, a Naphoz kapcsolódva, és csak két fokpercnyire hosszúsági fokban tőle, Lilly és sokan mások szerint kazimi. Ez a szerencsés állapot tehát biztosíthatja az álom beteljesülését!

De nézzük meg a Vénusz szélességi fokát, mielőtt ítéletet mondanánk. A bolygó az északi szélesség 1°17′-én van, túl a Bonatti által előírt 16′-es küszöbön. Ha a szélesség valóban kulcstényező lenne, akkor a kérdésre nemleges válasznak kell lennie.

A terv nem járt sikerrel, és a kérdező soha nem ment el. Mindkét fő szignifikátor elégetettsége megakadályozza az ügy pozitív kimenetelét. Nyilvánvaló, hogy a Merkúr nem mentes az égéstől. Ugyanilyen nyilvánvaló, hogy a Vénuszt, amely távolról sem védett és egzaltált a Nap szívében, inkább megégetett. Egy „elmulasztott kazimi” valójában…

Lesznek szicíliai workshopok?

A kérdezőt egy kulturális központ igazgatója felkérte, hogy tartson szemináriumsorozatot Szicíliában, ami nagy lelkesedést mutatott a projekt iránt. Megvalósul a terv?

A kérdés időpontjában az aszcendens a Rák 10°22’-én emelkedett, ezért a Hold a kérdés fő és egyetlen szignifikátora. A szemináriumokat Szaturnusz, a kilencedik ház ura képviseli. Az első jelek kedvezőek; A Mérlegben a Szaturnusz erőben van – a workshopok érdekesek és sikeresek lehetnek, a terv jó. Jupiter, a siker tizedik házának ura, az általa uralt házban van, és a Halak jegyében uralomban van. Hagyjuk inkább figyelmen kívül a Szerencsepont szerencsésnek tűnő jelenlétét az aszcendensen. Csillagászati szempontból a Szerencsepont az aszcendensen csak azt mutatja, hogy a Nap és a Hold együtt áll, ugyanúgy, ahogy a fővilágítók közötti szembenállás a deszcendensen eredményez Szerencsepontot. Összpontosítsuk figyelmünket a Holdra és a Szaturnuszra, a fő szignifikátorokra.

A Hold a Nyilas 13°23′-én a Szaturnusz szextijének bepontosodása felé halad, aki a Mérleg 14°58′-én áll nagy esszenciális méltóságban. Ez az aspektus elegendő lehet a vállalkozás sikerének eldöntéséhez. Mielőtt azonban találkozna a Szaturnusszal, a Hold együttállása a Nappal be fog pontosodni 13°28′-nél. A mindössze 5 fokperces hosszúság azt sugallhatja, hogy a Hold a Nap szívében van. Ha igen, akkor a kérdés eredménye kedvező lesz. Ha nem, a Nappal való együttállás komoly és pusztító formája lenne a Hold-Szaturnusz szextilnek.

Annak ellenére, hogy a Hold közeledik a Naphoz, és gyakran összefüggésbe hozható a fénye elvesztése miatti szerencse csökkenésével, ez nem feltétlenül van így, különösen a kérdéseknél. Bonatti emlékeztet bennünket, hogy egzakt együttállásuk pillanatában:

[…] a születési vagy kérdő képletekben, ha a Nap és a Hold egy és ugyanazon hosszúsági és szélességi fokpercen találkozik, és az egyik az Ascendens ura […] azt jelenti, hogy a szülött vagy a kérdés szerencsés […] (9)

Tekintettel arra, hogy a Bonatti által említett pontos együttállás csak akkor fordul elő, amikor a Hold a Holdcsomópontban van 0°-os szélességi fokon egy napfogyatkozás alkalmával, látjuk, hogy ez ritkán fordul elő. Ebben az esetben a Hold korongja eltakarja a Nap fényét átmenetileg gyengítve ártalmatlanítva őt, előtérbe helyezve a Hold által jelzetteket és háttérbe szorítva a Nap által jelzetteket. De a Hold szélességi fokának eltérései jelentősek, és a legtöbb esetben, ami tökéletes szinódusnak tűnik, az csak a hosszúsági fokon történő együttállás, nem a szélességi fokon. Ez megmagyarázza, hogy a hosszúsági fokon a kazimi Hold miért ” nem működik soha “, mert szinte mindig minden tekintetben elégetett.

A vizsgált képleten a Hold szélességi koordinátája déli 1°45′, tehát valójában kívül esik a Nap testén, és semmi sem védi nedvességét és hidegségét a napfény égető melegétől. A kiváló körülmények ellenére a projekt nem valósult meg.

Következtetés

A jelen tanulmányhoz vizsgált diagramok természetesen többen vannak, mint amennyit itt bemutathatok, és a kutatás még tart. Azzal is tisztában vagyok, hogy néhány példa nem tekinthető elméleti állítás bizonyítékának. Az eredmények azonban néhány következtetést vonnak le:

Először is, a kazimi Lillytől származó és egyes nyugati asztrológusok által alkalmazott meghatározása túl tág, ezért korlátozni kell.

Másodszor, a szélesség szerepe a kazimi meghatározásában alapvető, és nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szélességi fok bevezetése rendkívül ritka előfordulássá teszi a valódi kazimit.

Forrás: 
https://www.astro.com/astrology/ivccn_article180927_e.htm

Örülök, hogy találkoztunk.

Iratkozz fel, hogy minden héten kaphass emailban is fantasztikus tartalmakat. 😉

Mit is?
- Heti megjelent cikkek
- Előrejelzések
- Asztrológiai érdekességek
- Fejlesztések az oldalon
- Kedvezmények

Nem spammelünk! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatunkat.
Bármikor le tudsz iratkozni természetesen.

Érdekelhet...

Friss cikkek

Asztrológia

2024. 25. hét

2024. június 17-23. Hétfő 06.17. Vénusz-Neptun kvadrát Elbizonytalanodhatsz, mert nem tudod pontosan, hogy a valóságot

Tovább olvasom »

Egy könyv ami csak rólad szól

Közel 3x-4x ennyi információ egy könyvben, az alapismeretektől kezdve, részletes magyarázatokon és ábrákon keresztül mutatja be sorsodat, életutadat. Mindezt úgy, hogy érteni is fogod…

Mindezt egy kattintásra tőled már csak néhány percen belül olvashatod!