Mindenki látott már falevelet, amelynek erezete egy meghatározott mintát vesz fel. Ugyanezt a szerkezetet figyelhetjük meg a fák gyökérzetében, az ágazatokban, a zúzmarában, a tobozban, vagy akár a villámcsapás vonalaiban. Még a kapucsínó tejhabjának kavargása közben is ezek a formák köszönnek vissza. Ezek a fraktálok: olyan komplex geometriai alakzatok, amelyek határvonalai bár szabálytalanok, alapvető tulajdonságuk az önhasonlóság.
A fraktálok nemcsak a külső világunk alapvető struktúráit képezik, hanem minden élő organizmus belső rendjét is meghatározzák – hiszen még a DNS-ünk is fraktálszerkezetű. Ez a felismerés adja a hidat az asztrológiához is.
Az asztrológia, akárcsak a fraktálok világa, a geometrián és a numerikus renden alapul. Nem véletlenszerű szimbólumrendszer, a tizenkét zodiákus jegy az ekliptika matematikai felosztásából – a két napéjegyenlőség és a két napforduló tengelyéből – vezethető le. Ebben a rendszerben minden elemnek és minőségnek megvan a maga pontos helye és aránya. Ez a rend jelenik meg a fényszögekben is, amelyek nem csupán számokban kifejezett értékek, hanem a jegyek egymáshoz viszonyított hatásmechanizmusait, az elemek és minőségek közötti belső párbeszédet képviselik.
C. G. Jung, aki mélyen foglalkozott asztrológiával és alkímiával, nem véletlenül kutatta a psziché geometriai struktúráját. Személyiségértelmezésében központi szerepet kapott a hármasság, a négyesség és a kör szimbolikája. Aki tehát azt gondolja, hogy az égi állásokat a zodiákus rendszere és logikája nélkül is lehet hitelesen értelmezni, az könnyen melléfoghat. Ezt a rendszert nem az utóbbi korokban „találták ki”. A Louvre-ban látható denderai zodiákus bizonyítja, hogy az emberiség már akár 14 000 éve ismerte és használta ezt a kozmikus térképet.
Ez az ősi, objektív rend pedig a szubjektív megéléseinkben is visszaköszön. Ahogy az univerzumban rend uralkodik és a bolygómozgások sem véletlenszerűek, úgy a saját életünkben is megfigyelhető egyfajta belső struktúra. Egy bizonyos energiamintázattal érkezünk, amely végigkísér minket. Nem elszigetelt egyénként születünk, hanem egy családi rendszerbe, amely olyan, mint egy fa. Megvannak a gyökereink, a felmenőink, és mi magunk is továbbadjuk a mintát az utódainknak.
Sorsunk alakulása hasonló a falevél erezetéhez. Van egy kiindulási pontja, amelyből szerteágaznak az erek, de mindig ugyanazt az alapszerkezetet követik. Vannak vastagabb, markánsabb „főerek” – ezek az életünk sorsfordító szakaszai –, és vannak belőlük kiinduló kisebb ágak.
Gyermekként még ösztönösen tudjuk, melyik irány lenne számunkra a megfelelő, érdemes is megfigyelni, mi iránt érdeklődik egy kisgyerek a legtermészetesebb módon. Később azonban, ha ezt a belső irányt elhanyagoljuk, a mintázat feledésbe merül. Bár érkeznek külső-belső impulzusok, sokszor elnyomjuk őket az egónk vagy a társadalmi elvárások miatt. Ez a belső konfliktus vezet végül ahhoz a megfoghatatlan hiányérzethez, amit sokan éreznek.
Ezt a belső konfliktust csak tovább mélyíti, hogy rendkívül nehéz ma egyéniségként élni. A jelenlegi, Vízöntő jellegű világunk bár szabadságot ígér, valójában sokszor elszemélytelenít, és igyekszik mindenkit egy „tökéletesnek” kikiáltott társadalmi rendszerbe terelni. A Vízöntő modern ura, az Uránusz a mitológiában is száműzte gyermekeit, ha azok nem tetszettek neki – ez jól mutatja a rendszer ridegségét az egyénnel szemben, ahol a csoportérdek és az ideológia gyakran fontosabbá válik, mint maga az ember.
A szabad akaratunk pedig annyiban valós, amennyire képesek vagyunk feltárni a tudattalanunkat. Ha egy levélként tekintünk az életünkre, látnunk kell, hogy csak a saját mintánkat követve tudunk kiteljesedni. Nem tudunk és nincs is értelme egy másik fa levelévé válni, bármit is ígérjen a külvilág.
A születési képletünk és a sorsunk erezete adott. Amit változtathatunk, az az, hogyan megyünk végig ezen az úton. Lehet tenni kitérőket, de tudatosítani kell, hogy minden tettünknek következménye van. Saját belső „térképünk” ismerete nélkül ide-oda sodródunk, és könnyen összekuszálhatjuk az életünket.
Ne feledd, mindenki egyedi, nincsenek egyetemes szabályok. Rád csak a saját életed törvényei érvényesek.
