Előző inkarnációidban a hasznos tevékenység, a munka, a mások szolgálatában végzett szorgoskodás volt a legfontosabb számodra. Igyekeztél mindent körültekintően, pontosan, precízen végezni, a tökéletességre törekedtél. Kerülted a felesleges, haszontalan dolgokat, a legegyszerűbb és leginkább praktikus megoldásokat kerested.
Mindenben a racionalitás vezetett, az érzelmi befolyásoktól igyekeztél elhatárolódni, ami elnyomta az együttérzés általi, a szereteten alapuló önzetlenségből fakadó viszonyulásokat.
A biztonságérzet, a kiszámíthatóság érdekében minden részletre kiterjedő alaposság erősen kritikus természet kialakulásához vezetett. A rend, a rendszeresség, a hasznosságra irányultság kizárta a fantáziát, az álmodozást, a megérzéseket, és nem engedte meg az elmélyült lelki folyamtokra való koncentrálást.
Sok energiát fektetsz abba, hogy másokban jó benyomást kelts, és nem törődsz azzal, hogy saját belső tartalmasságodat kiteljesítsd. Magadnak sem vallod be, hogy másokat lenézel. Titkon mindenkit sokkal tökéletlenebbnek tartasz magadnál. Inkább munkanélküli vagy, minthogy olyan munkát vállalj el, amit magadhoz méltatlannak tartasz. A körülmények azonban biztos rákényszerítenek, hogy ilyen munkát végezz, még akkor is, ha az elveid ellen való.
Sok időt fordítasz sokadrangú kérdésekre, és a legkisebb részletekig menően mindent be szeretnél sorolni saját szabályrendszeredbe. Meg kell tanulnod különbséget tenni a fontos dolgok és az átmeneti rendetlenség között, ami úgyis elmúlik, ha eljön az ideje.
Ebben az életedben nagyobb teret kell engedni a belső világnak, a lelki, szellemi, érzelmi hangolódásnak. Meg kell tanulnod befelé nézni, mert ekkor találsz választ valamennyi problémádra. A mindennapok zajától és monoton tevékenységeitől való visszavonultság teszi lehetővé a tudat befelé irányultságát, a belső értékek felismerését, a mások lelki problémáira való ráhangolódást, és az ebből fakadó önzetlen segítségnyújtásra való késztetést.
Ez hozzásegít ahhoz, hogy olyan területen hasznosítsd magad, ahol az elesetteken, betegeken, a rossz szociális körülmények között élőkön segíthess. Az is előfordulhat, hogy a „láthatatlan világ”, a spirituális ismeretek megszerzése felé fordulsz.
Az elkülönülésben töltött időszakok hozzásegítenek a magasabb tudatsíkhoz. Így végül megtanulod, hogy a dolgok lehetnek különfélék, de egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. A világ megváltoztatása helyett energiáidat önmagad átalakítására kellen fordítanod.
Javadra válik, ha egy nagyobb intézményben tevékenykedsz, és munkádban el tudsz merülni, ha kifejlődik benned a csoporttudat, és inkább a kollektíva javára koncentrálsz.
Hagyd, hogy életed menete a maga medrében csörgedezzen, és ne akasszák meg mindenféle apróságok. Neked kell beilleszkedned az univerzumba, és nem kell minden kis fiókban szortírozni és rendszerezni. Amint minden változást elfogadsz, és átengeded magad a dolgok menetének, megoldod karmádat.
Ehhez le kell gyűröd a fizikai problémák tudat alatti emlékeit, meg kell tanulnod értékelni a csodát, amit látsz anélkül, hogy törődnél a részletekkel, és érdeklődnél a hogyanok és miértek után. Azt is meg kell értened, hogy egészségi állapotod teljesen belső beállítottságod tisztaságától és szilárdságától függ.
Ez egy olyan élet, ahol a szellem az anyag fölé emelkedik, az élet maga egy karmikus átmenet az anyagi világból a vételen szellem tudatosságába.
A leszálló holdcsomópont jegye azt mutatja, hogy korábbi inkarnációidban mi módon kényszerültél fizikai dolgokkal foglalkozni.
A felszálló holdcsomópont jegye pedig azt mutatja, hogy lelkedet hogyan alakíthatod tiszta, isteni szellemmé.
A felszálló és leszálló holdcsomókat tengelyben értelmezzük 12-6 ház
Érdekelhet még:
