Ez az aspektusalakzat egy ötszög, amely nem egyenlő a pentagrammal, mivel szerkezete aszimmetrikus. Eredetileg tartalmazott egy Kis Tehetség Háromszöget, de ezt eltávolítva csak a négyszögletes “doboz” maradt meg, amelyet egy fedél zár le. Ez a lezártság szimbolizálja, hogy az alakzat magában hordozza a világ minden problémáját és nehézségét – akárcsak a mitikus Pandora szelencéje. Ugyanakkor az alakzat nem csupán negatív tartalmú, mivel kvinkunxok dominálnak benne, amelyek lehetőséget teremtenek a fejlődésre és a megoldások keresésére.

Ez az ötszög egyrészt dinamikus, ám rendkívüli stabilitással is bíró alakzat, másrészt még nagyobb biztonságérzetet nyújt, mint egy négyszög, mivel összetettebb szerkezettel rendelkezik. Ragaszkodik a status quóhoz, és erősen vonakodik attól, hogy jelentős változások történjenek az életében. Ezért az alakzat olyan belső mechanizmust jelez, amely egyszerre őriz meg régi mintákat és kínál lehetőséget a belső fejlődésre, amennyiben az egyén hajlandó kinyitni a „szelencét” és szembenézni annak tartalmával.

Az a személy, akinek születési képletében Pandora szelencéje aspektusalakzat szerepel, gyakran ambivalens benyomást kelt a környezete számára. Ez főként a trigon és a kvadrát jelenlétének köszönhető, amelyek ellentétes hatásokat hoznak létre. Az egyén viselkedése és verbális kifejezésmódja ellentmondásosnak tűnhet, ami ingadozó benyomást kelthet, bár ő maga ezt általában nem érzékeli.

Belső világában stabilitást és biztonságot él meg, de a kvinkunxok miatt gyakran tapasztal belső bizonytalanságot és ingadozást. Ez az ellentmondás vezethet ahhoz, hogy az illető ellentétes üzeneteket közvetít magáról, amelyek miatt könnyen kitűnik a tömegből. Külsőleg magabiztosnak mutatkozik, míg belül gyakran az ellenkezőjét éli meg, ami konfliktusokat szül mind a külvilágban, mind a saját belső világában.

Az egyén belső működése eltér attól, ahogyan a külvilág felé kifejezi magát. A kvinkunxok lehetőséget adnak arra, hogy tudatosan és kifinomultan dolgozza fel az információkat, de ezt nehezen tudja láthatóvá tenni mások számára. Látszólag kizárólag dualisztikusan képes működni, ami sokszor inkább környezetének elvárásaiból fakad, semmint saját tudatos döntéséből.

Ez az egyén elfogadhatja, hogy belül széles látókörű, toleráns és érzékeny, ám kifelé nehézséget okozhat számára ezen tulajdonságok megmutatása. Ez a belső és külső világ közötti különbség időnként feszültséget teremthet.

A hagyományos felfogás szerint a dobozba zárt gonosz nem más, mint a differenciált tudatosság, amelyet nem lehet egyszerűen jóra és rosszra osztani. Az alakzat domináns színei – különösen, ha erősen zártak – gyakran megnehezítik az önkifejezést és a megértést.

Ha az egyén csak egy kicsit kinyitja ezt a “szelencét”, környezetéből biztosan akad valaki, aki reagál rá – ez lehet negatív visszajelzés vagy megdöbbenés, de akár kíváncsiság is. Már gyerekkorában megtapasztalhatta, hogy amit mond, azt könnyen félreérthetik, ami arra ösztönözhette, hogy inkább magában tartsa a gondolatait és érzéseit.

Ha azonban túl sokáig elfojtja ezt az önkifejezési szükségletet, előfordulhat, hogy felnőtt korára elfelejti, milyen értékes belső kincseket hordoz magában. Így végül saját magának kell dolgoznia azon, hogy újra felfedezze ezt a belső gazdagságot, és megtanulja megfelelő módon megosztani azt a külvilággal.