Uránusz – Az égi rend megteremtője

Az Uránusz lassú bolygó, 84 év alatt tesz meg egy kört az ekliptikán. Fő pszichológiai koncepciója a haladás. A kollektív pszichében végbemenő folyamatokat tükrözi, hidat képez a psziché egyéni és a kollektív tudattalan síkja között. Feloldja az „Én”-t, hogy belépjen a társadalmi tudat uralmába, ahol nincs „Én” csak „Mi” van.

Az Uránusz nem foglalkozik az individuális fejlődéssel, az egyéni érték és érzelmi szükséglettel, sőt az individuális kifejeződés ellentét szimbolizálja, mivel ő a csoport érdekeit szolgálja, ami az egyén felett áll. Aki rendhagyó és lázad a fennálló struktúrák ellen, az nem individuális. Ugyanis a lázadót pontosan hatalmába keríti az, ami ellen lázad és amit elutasít. Az individualizmus belűről jön, és nem az a vágy irányítja, hogy a külvilágban észlelt dolog ellentétét tegye.

Uránusz megtagadhatja a jelenlegi rendet, mert eredeti. A rendhagyóságot az Uránusz keringési módja is alátámasztja, mivel tengelyferdesége olyan nagy, hogy szinte az oldalára dőlve forog, a forgástengelye közel párhuzamosan áll a Nap körüli útvonalával, ráadásul a mágneses tengelye is eltér a forgástengelyétől. Ő egy igazi nonkonformista.

Ahhoz, hogy megértsük az égitestek jelentését, és helyesen értelmezzük őket, elengedhetetlen megismerkedni a mitológiai hátterükkel. A planéták pszichológiai értelemben megfelelnek az isteneknek, azoknak az archetipikus minőségeknek, melyek egyfajta életenergiát szimbolizálnak. Ugyanolyan energiájuk van, mint az embereknek, csak sokkal erősebbek. Belső világunkban lelkünk aspektusait jelenítik meg.

Uránusz Isten volt az összes többi istenség eredete, aki legyőzte apját, a káoszt és megteremtette az égi rendet. Ouranosz görögül a csillagos eget, az égboltot jelenti. Uránusz volt Gaia-Földanya férje, és Kronosz (Szaturnusz), a titánok és a küklopszok apja.

Uránusz és Szaturnusz a mitológiában mindketten apák voltak, akik a trónfosztástól való félelmük miatt akadályozták meg gyermekeik életben maradását. Szaturnusz közvetlenül születésük után ette meg őket, míg az Uránusz az alvilágba dobta őket.

Az Uránusz a Szaturnusz magasabb szintű tükröződésének tekinthető. Az érem másik oldalát fejezi ki. Szaturnusz a tiszta forma, míg az Uránusz a tiszta energia. Az Uránusz aktív, virágzóbb és kreatívabb mentális energiája az emberiség haladásának akaratára összpontosul, a változás akaratára, a korábbi rend leküzdésére és egy jobbra való felváltására, amelyet ideálok inspiráltak és új eszmék ösztönöznek.

Ide kapcsolódik Prométheusz története, aki Uranosz utóda, az ég és a föld gyermeke, akinek uránikus szelleme van, de a teste földi, érzi a fájdalmat, melyben része is lesz. Prométheusz tudása az égi, kozmikus tudás átadása a földi formába. Elrabolta az égi tüzet és Zeusz akarata ellenére az embereknek adta, mert előre látta a dolgokat, felismerte az emberi tudat potenciálját. Meglátta, hogy mivé fejlődhet az ember, ha kifejleszti a benne szunnyadó lehetőségeket. Prométheusz a lopás bűntettéért szörnyű büntetést kapott, és ugyanez történt az emberekkel is Pandora szelencéje révén. Mivel odaadta az embereknek a tüzet – a kreatív szikrát, a kulturális és technológiai áttörést, az emberi autonómia növekedését, a felszabadulás, a hirtelen megvilágosodást, az intellektuális és spirituális ébredést és az önvaló tudatát -, akik így képesek kreatív módon felhasználni a bennük rejlő tudást, hogy előrelátásaik segítségével és ismerve a kozmikus rendet, legyőzzék a természetet és uralják a planétát, ahol élnek.

Prométheusz történetében világosan felismerhető az Uránusz hatása. Ugyanis mindig eljön egy olyan korszak, ahol tudatossá válik egy addig meglévő, de fel nem ismert potenciál, egy ember vagy egy csoport rájön, hogy valamit lehetne másképp vagy jobban használni, átalakítani, felszabadítani, megváltoztatni. Prométheusz borzasztó büntetést kap tettéért, mely azt mutatja meg, hogy az uránikus tudásért bizony benyújtják a számlát az egész emberiség szintjén. Lehet, hogy akiben különösen fejlett az uránikus szellem, magasabb számlát kap.

Prométheusz szenvedése a lélek belső világára lefordítva mutatja az elszigeteltségtől való szenvedést, hiszen azok, akik mélyebb és emelkedettebb kutatásokat folytatnak, gyakran érzik magukat magányosnak, különcnek, társadalmilag el nem fogadottnak. Ilyen például az asztrológiai is. A másik ilyen aspektus, hogy rá kell jönnünk, hogy az ideális valóságról szőtt álmunk soha nem válik valóra, ugyanis mindig felbukkan valami más, amit meg kell oldanunk. Például a természet uralására kifejlesztett módszerek még nagyobb problémákat gerjesztenek, mint korábban, hiszen bolygónk természetes rendjének szétzilálásában jó úton vagyunk. Az ember csak nagyon lassan képes megtanulni felelősségteljesen kezelni a prométheuszi tüzet. Az uránuszi felfedezések sokszor természetellenesek, a nagy öröm félresöpri azt, hogy valóban átgondolják a következményeket, melyek gyakran a használat során derülnek ki. Mivel mindannyiunkat érintenek ezek a találmányok és felhasználásuk, így ki vagyunk téve a prométheuszi szenvedésnek is.

Egyéni szinten Prométheusz szenvedését az emberi tudat tágulásával lehet összhangba hozni. Ugyanis, ha valaki tudatosabb lesz, már nem engedheti meg magának, hogy másokra vetítse saját hibáit és lelki szemetét, hanem konfliktusait magában oldja meg, ez viszont szenvedéssel jár. Ha megbirkózunk saját magunkkal, és azzal, amit csináltunk és visszaadunk a társadalomnak valamit, amit mi teremtettünk, akkor ez a prométheuszi szenvedés elmúlhat. Ez lehet az Uránusz individuális jelentésének legmélyebb szemlélete.

Az Uránusz nem foglalkozik a moralitással, az érzékenységgel és az együttérzéssel, hanem a racionálisan működő rendszerekkel, a „kozmikus terv” kimunkálásában van otthon. Az Uránusz kapcsolódása nem szívből fakad, hanem egy látomás vagy kinyilatkozatás alapján. Ezért az uránikus embereknek elengedhetetlen, hogy fejlett értékrendszerrel és identitástudattal rendelkezzenek, hogy uránikus látmásaikat össze tudják egyeztetni személyes moráljukkal és élettapasztalatukkal.

Forrás:

Liz Green: Az Uránusz a horoszkópban