Részlet a könyv végéről…
Utószó
Elkötelezni! Na még egyszer: Elkötelezni magát egy párkapcsolatban.
Manapság úgy ugrálunk egy-egy kapcsolatból a másikba, mintha kötelező lenne. Már fiatalon sem kellene, de mit látunk önmagunk körül? Gézának már 4 barátnője volt, Piroskának is 3 barátja, én legyek, aki az első mellett megmarad? Dehogyis, hiszen fiatal vagyok, most kell élnem, majd öreg koromra megnyugszom! Ez az általános.
Később ugyanígy folytatjuk, nem ilyen volt, megváltozott, amúgy is mások az elképzeléseink, meg különben is hülye, és nem érti meg amit mondok! Pedig érthetően mondom! Bezzeg a szomszédban Kriszti/Béla, mennyivel megértőbbnek tűnik.
Ismerős? És az esetek nagy részében, már hopp, ki is faroltunk egy kapcsolatból és bele a másikba. Gondold végig, az mitől lenne más? Megértőbb és az ajtót is kinyitja, értem. Dejavu érzés nem? Mintha ez is így indult volna.
Tenni kell érte, bizony, hogy hosszú távon működjön! Ha most nem teszed, a következővel szerinted menni fog?
Ebben – bár ezért sokan meg fognak kövezni, de vállalom – könnyebb volt 50-100 éve. Jó eséllyel egy kapcsolat volt, ami 16-20 évesen köttetett, házasságnak hívták és holtodiglan, holtomiglan tartott. Abban nem voltak nehézségek? Dehogynem, ugyanúgy, mint manapság. Viszont nem merült az fel, hogy elválok és újra házasodom – egyszerűen nem volt ilyen opció. Meg kellett oldani a nehézségeket!
Mi van helyette ma? Patchwork családok amerre csak a szem ellát, sokadik kapcsolatban él mindenki, innen van egy gyerek, onnan is kettő, legyen egy közös is, majd, ha elválunk összeveszhetünk rajta. Alig valakinek jut eszébe azon gondolkodni, hogy hoztunk egy döntést és kitartunk mellette! Úgy döntöttünk, összekötjük az életünket, hogyan is mondták? „Jóban, rosszban” ezt valahogy úgy szokás mostanság értelmezni, hogy „amíg nekem jó” és a többi része a fogadalomnak mintha elszállna.
Mi lenne, ha az lenne a kiindulópont, hogy megtartjuk a fogadalmunkat? Emberileg érthető, vannak olyan helyzetek, amikben az ember nem akar, nem tud benne maradni. (Bár meggyőződésem, hogy annak is érdemes az okát feltárni) de ne a szélsőségekről beszéljünk.
Mit eredményez a válás? Ne ránk hallgass, kérdezz meg 10 ismerősödet, aki már elvált, könnyebb vagy jobb lett-e az élete? Állítom, hogy 9 azt a választ fogja adni, hogy nehezebb. (Lehet, hogy hozzá teszi, de legalább xy eltűnt az életemből.) Ez igaz, és jött helyette más, akivel ugyan mások a nehézségek, de ugyanúgy megvannak (amúgy nem mások ezek sem, ugyanarról szólnak, csak más analógiában). Vagy azóta sincs kapcsolata! Igen, előidézhet egy olyan láncreakciót is egy válás, hogy nem lesz több tartós kapcsolata valakinek. Ezt nevezzük, tipikusan „egy párkapcsolatos” horoszkópnak.
Senkit nem akarunk lebeszélni, hogy egy elviselhetetlen kapcsolatból kilépjen. Egyszerűen csak azt kérjük, gondold végig, ha tudod – és hidd el így van – a következő sem lesz könnyebb, csak más. Nem érdemes-e inkább megtenni mindent azért, hogy megjavítsátok? Már eltöltöttetek sok évet, van egy vagy több gyermek, közös otthon, emlékek, amik összetartanak. Sokan, akik egy nehéz (számukra nehéz) kapcsolatban vannak, azt gondolják, ideje váltani. Nos, nekik szólt ez a rész, hosszú évek és sok-sok sors láttán, kijelenthetjük, hogy nem lesz könnyebb. Sőt, nehezebb lesz!
Egy kis személyes magyarázat: a könyv szerzőpárosa magunk is megtapasztaltunk sok nehézséget az életben – mindketten elváltunk és előző kapcsolatainkból saját gyermekeink vannak. Nem mindig volt egyszerű az út, amin végig haladtunk. Talán éppen ez az, ami hitelessé teszi, amit át szerettünk volna adni: tanulj mások hibáiból és ne feltétlenül a sajátodból!
Sok éves tapasztalatunkból látjuk, hogy az emberek egyre nehezebb kapcsolatokat és élethelyzeteket élnek meg – gyakran éppen azért, mert a fenti sorok bölcsességét nem sikerül megfogadniuk. Mi is ugyanúgy viseljük a „mit nem akarok” típusú döntéseink következményeit. Valójában külön könyvet lehetne írni arról, hogy milyen folyamatokat indít el az ember, amikor úgy dönt, hogy kilép egy kapcsolatból vagy házasságból.
Ezekből, ha csak annyi jut eszedbe alkalom adtán, hogy a kapcsolatotok kezdetén, mennyire szép és különleges volt minden. Nem, a dolgok nem csak a másikon múltak – és talán rajtad sem. Ketten voltatok benne, ketten formáltátok. Ha a dolgok nem úgy működnek, ahogy kellene, lapozz vissza a könyv elejére és gondolkodj el: vajon királyként, királynőként bántatok egymással?
Ha igen, gratulálunk és még sok-sok boldog évet kívánunk nektek!
Ha nem, reméljük segített kicsit mélyebben megérteni, miért látja a másik másképp a dolgokat. Talán már rájöttél, hogy nem az fogja megoldani a problémát, hogy a társadtól várod: „akkor változzon meg”. Az igazi kulcs az elfogadás. Ha elfogadjátok egymást olyannak, amilyenek vagytok és majd mindenki a maga módján és idejében megtalálja a változás útját – de csak akkor, ha úgy érzi eljött az ideje.
Most pedig vedd elő a behűtött bort, gyújtsd meg a gyertyát és ha együtt olvastátok el, beszélgessetek arról, mivel tudnátok a másik életét szebbé tenni.
Olvass bele, mirők szól a Párkapcsolatok a jegyek tükrében című könyvünk.
