A bolygók retrográd mozgás a mi földi nézőpontunk sajátossága. Befelé tekintünk a Napra és a két „belső” bolygóra, és kifelé a „külső” bolygókra a Naprendszer határa felé. A belső bolygók, amelyek pályája Föld-Hold rendszeren belül helyezkedik el – a Merkúr és a Vénusz; a pályánkon túl lévők – a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó – a külső bolygók. A külső bolygók közül a legkülső hármat „transzperszonális” vagy pontosabban „transzszaturnuszi” bolygóknak tekintik.
A retrográd ciklus az az időtartam, amely alatt egy bolygó a Naprendszerünkben úgy tűnik, hogy visszafelé mozog. A jelenség teljes mértékben a Föld-alapú perspektívánknak köszönhető, és az ókori csillagászok jól ismerték. Az ókori égbolt-figyelők azonban némi zavarban voltak a belső bolygók ciklusaival, különösen a retrográd periódusukkal kapcsolatban, mert úgy gondolták, a Merkúr és a Vénusz két különböző formában jelenik meg. Ennek az az oka, hogy bizonyos időszakokban reggeli és esti „csillagok” is lehetnek.
A zűrzavar teljesen érthető, mert ha a Merkúr és a Vénusz felé nézünk, úgy tűnik, mintha oda-vissza haladnának a Nap körül, nem pedig keringenek. A Naphoz való keringési közelségük miatt egyértelműen csak akkor figyelhetők meg, ha az állatövi hosszúságban a legtávolabb vannak a Naptól. Ez a láthatóság két rövid ideig jelentkezik, amikor a Merkúr és a Vénusz „felénk” tart a pályájukon, hogy alsó együttállásba kerüljön a Nappal, és amikor „eltávolodik” tőlünk, a Nap körüli pályájukon tovább haladva a felső együttálláshoz.
A Mars, a Jupiter és a Szaturnusz akkor láthatóak a legtisztábban, amikor az égboltnak a Nappal ellentétes részén – az éjszakai égbolton – mozognak, és ebben az állatövi zónában az idő nagy részében retrográdok. Ugyanez a Nap-bolygó oppozíciós elv vonatkozik az Uránuszra, a Neptunuszra és a Plútóra is, de ezek szabad szemmel láthatatlanok.
Az elsődleges különbség a belső és a külső retrográd bolygók között a következő:
- A külső bolygók csak akkor fordulnak visszafelé, amikor éppen szembenállnak a Nappal. A Föld ekkor a Nap és a pályáján lévő bolygó közé kerül.
- A belső bolygók csak akkor fordulnak visszafelé, amikor a Naphoz közelednek. A bolygó a Föld és a Nap között helyezkedik el.
Az összes bolygó közös pontja az, hogy retrográdban vannak a legközelebb a Földhöz.
Röviddel azelőtt, hogy egy bolygó „megáll” az égen, mielőtt hátrálni kezdene (ez a retrográd stacionárius pozíció – jelzése SR), árnyékperiódusba lép azon a fokon, amelyen később megáll és elindul előre (ez pedig a direkt stacionárius pozíció – jelzése SD). Ezután elhagyja az árnyékperiódusát, amikor visszatér arra a fokra, amelyen a ciklus elején retrográd stacionárius volt. Ezzel a mozgással a Földről nézve olyan, mintha egy hurkot írna le az égen, ahogy az alábbi ábrán is látható.
1 .ábra: A Vénusz retrográd mechanizmusa
Amikor a Vénusz az 5. pont alá érkezik, ott lép be a retrográd árnyékába és a 3. pontál lesz retrográd stacionárius (megáll mielőtt elkezd hátrálni). A 4. pontnál együttáll a Nappal, majd az 5. pontnál direkt stacionárius (megáll, mielőtt elindul előre). A retrográd árnyékot akkor hagyja el, amikor a 3. pont fölött elmegy (miután elhagyta a 6. pontot).
2. ábra: A Mars retrográd mechanizmusa
Amikor a Mars az „e” pont alá ér, belép a retrográd árnyékába, amikor a „c” pontba ér, akkor kerül a retrográd stacionárius állapotába. Az „e” pontban direkt stacionárius és indul előre és akkor hagyja el a retrográd árnyékot, amikor elhalad a „c” pont alatt.
Az árnyékperiódus azt a területet jelöli, ahol a retrográd hatások már érezhetőek, melyek felerősödnek, amikor a bolygó hátrálni kezd (retrográd stacionárius) és csökkennek, amikor elindul előre (direkt stacionárius).
A Napot és a Holdat kivéve minden bolygónak van retrográd periódusa, melyek előre látható módon következnek be, és evolúciós módon befolyásolják életünk egyes területeit és a mindennapi életünk hullámvölgyeinek „hátterét” képezik. A Mars (aki két hónapig retrográd) kivételével minden külső bolygó évente retrográd, a Jupiter 4 hónapig, a Szaturnusz 4,5 hónapig, a transzszaturnuszi bolygók (Uránusz, Neptun, Plútó) kb. 5 hónapig.
Amikor a bolygók irányt változtatnak és elkezdenek hátrálni, a bolygó által képviselt energiák befelé fordulnak, így kevésbé tudunk hozzáférni a tudatos elménkkel. Amikor pedig újra elindul előre, akkor gyakran új ötletekkel és perspektívákkal tér vissza.
Amikor egy bolygó retrográd, akkor a bolygó jegy- és házhelyzete által jelzett területen lelassul az aktivitás és problémák merülhetnek fel attól függően, hogyan kezeljük a helyzetet. A Merkúr, a Vénusz és a Mars gyorsabban mozgó planéták, ezért retrográd ciklusaik általában nyilvánvalóbbak számunkra, és ezért potenciálisan bomlasztóbbak is lehetnek.
Figyelemre méltó események akkor történhetnek, ha az adott bolygó érintkezik a születési képlet valamely elemével, főleg akkor, ha a fényszög együttállás, kvadrát vagy oppozíció. Viszont ezek az események addig nem lesznek nyilvánvalóak, ameddig a retrográd ciklus be nem fejeződik és a bolygó el nem indul előre. Ez nem vonatkozik a Szaturnuszon túli bolygókra, melyek retrográd ciklusai tudatosságba való beépítésének és integrálásának teljes folyamata évekbe telhet!
Kapcsolódó:
Vénusz ciklusa és retrográd időszakai – Pálmai Éva
Retrográd Mars – Pálmai Éva
Merkúr retrográd ciklusa – A tudatosság ciklusa
Retrográd Merkúr a Tűz elemben
Retrográd Vénusz
A Vénusz retrográd ciklusa
Tranzit retrográd Jupiter
Retrográd Szaturnusz pszichológiája
Transzszaturnuszi bolygók retrográd ciklusa
Retrográd Uránusz – Az égi ébresztőóra
Tranzit retrográd Neptun
Neptunusz retrográdban
Retrográd Plútó
Retrográd Plútó a gyakorlatban
