Vénusz az alvilágban

Nap-Vénusz felső együttállás (2022. október 22.)

Az egymást követő együttállások közötti átlagos periódus 584 nap – a Vénusz egy szinodikus periódusa. A Vénusz 5 szinodikus periódusa szinte pontosan 13 sziderális Vénusz év és 8 földi év, következésképpen a hosszúságok és távolságok szinte ismétlődnek.

Így alakul ki ez a pentagramma. A középső öt szoros kapcsolat az, ahol a Vénusz a legjobban közelít a Naphoz. Ez az a láthatatlan minta, amelyet a Vénusz a Földhöz viszonyítva alkot.

Nap-Vénusz együttállás a Mérleg jegyében

A mostani együttállás különleges lesz, mivel a Mérleg jegyében történik, ahol a Vénusz elmúlt több száz évet felölelő ciklusában nem történt a Nappal együttállás.

A Vénusz energiájában egyensúly és harmónia van, a Vénusz szimbolizálja a kapcsolatba való befektetést, a szeretetet, a szerelmet, az érzékiséget, a kötődést és vonzalmat, a gyengédséget és érzékenységet, az értékeket, a pénzügyeket, az anyagi javakat, a személyes ízlést és az esztétikát.

A Vénusz energiái elveszhetnek számunkra a Nappal való felső együttállás során. Amikor a Vénusz eltűnik a horizont alatt, átmenetileg „láthatatlan” lesz, az alvilágba kerülés mitológiai történeteivel hozták összefüggésbe, mivel már nem látható a Földről vizuálisan az égen, elszakadt az energiájától. A Vénusz szeptember végén végleg eltűnt a napfelkelte tüzében. A Nap túlsó oldalára megy és amint kimozdul a Nap sugarai közül, és visszakerül a látómezőbe, újjászületik esti csillagként. Még legalább egy hónapnak kell eltelnie, mire ismét észrevehetővé válik, ezúttal nagyon alacsonyan, a nyugat-délnyugati horizont közelében, röviddel napnyugta után.

Amikor a Vénusz leszáll az alvilágba, az olyan, mint egy mélységbe ereszkedés, ahol az árnyékérzelmek és a szerelem, a pénz és a kreativitás megtévesztő és erkölcstelen fogalmai egy ideig úrrá lesznek az életen.

Amikor elveszítjük a Vénusz potenciális energiáját, átmenetileg megtapasztalhatjuk a kapcsolat iránti érdeklődés és az intimitás hiányát, kevésbé érzünk a másik iránt, elhidegülünk azokban a kapcsolatokban, amelyek egyébként örömteliek és értékesek lennének számukra, nem fordítunk elegendő figyelmet a másik nagyszerű tulajdonságaira, nem tiszteljük a valódi értékeket és a szépséget, nem figyelünk oda a finomabb részletekre, meggondolatlanul cselekszünk, akár átgázolunk másokon, megérezhetjük az elhagyatottság, eltaszítottság, a kihasználás és bántalmazás érzését is.

Mitológia

Az ókori mitológiában a Vénusz eme ciklusa Perszephoné és Inanna történeteiben is tükröződik, amikor alászállnak az alvilágba. Ebben a mítoszban egy hősnő útjára indulnak, ahol megpróbáltatásokat, sőt pszichológiai/metafizikai halált élnek át, mielőtt újjászületnek. Ez az átmenet és az újjászületés spirituális rítusa. Akárcsak Vénusz/ Perszephoné /Inanna alászálltak az alvilágba, hogy újjászülethessenek, így a nekünk is a mélységek felé kell törekedni, hogy levessük azt, ami már nem szolgál, és megtaláljuk az integrációt és a teljességet.

A nyugati asztrológiában a Vénusz tulajdonságait általában nagyon pozitív megvilágításban látják, mint a szerelem és a romantika bolygóját. Az alvilági látogatásának hatásairól és az ebből fakadó érettebb állapotba váltásról azonban nem nagyon beszélnek. A nyugati paradigmánkban minden bizonnyal van bizonyos szintű tagadás.

Az ókori civilizációk, mint például a mezopotámiaiak és a babilóniaiak, másképp vélekedtek Vénusz karakteréről, Inanna istennő révén, akit később Istar néven imádtak. Inanna egy ősi mezopotámiai istennő volt, akit a szerelemmel, a szépséggel, a termékenységgel, a szexszel, a háborúval, az igazságossággal és a politikai hatalommal kapcsoltak össze. Ő volt a „mennyország királynője”, és a Vénusz bolygóval állt kapcsolatban. Inanna görög mitológiai megfelelője Aphrodité és Athéné, római megfelelője pedig Vénusz és Minerva .

Az ókori civilizációk a Vénuszt az alvilágba lépése előtti szakaszában tüzesebbnek  tekintették, ezért sokan a háború istenének emlegették ilyenkor. Aztán a Vénusz a horizont alá süllyedt, hogy belépjen az alvilágba. Az ott tartózkodása után pedig sokkal érettebbként, emelkedettebbként tekintettek rá.

Sok ehhez hasonló ősi feltámadási történet létezik, amelyek a Vénusz körüli átmenetet foglalják magukban egyik állapotból a másikba. (Az ókori majáknak is volt ilyen mitológiájuk a Kukulkan). Inannának volt egy ambíciója, hogy meghódítsa mind a világos, mind a sötét tartományt, hogy bölcsességet szerezzen.

A Vénusz egy nagyon vörös bolygó, mint a Mars, de úgy tűnik, hogy a nyugati asztrológiában van némi rózsaszín szemüveg, ha energiájáról van szó. Az egyetlen alkalom, amikor tüzes attribútumokat rendelnek hozzá, az az, amikor tüzes jegyben áll, vagy tüzes bolygóval kapcsolódik.

Kapcsolatok újraértékelése

A Vénusz ciklusának ez a része a kapcsolat (mind önmagunkkal, mind másokkal) újravizsgálásának és az érettség elérésének folyamata.

Amikor a Vénusz néhány hétig nem látható az égen, az a kapcsolatok, a pénz, az anyagi gazdagság, az értékek és az önértékelés újraértékelésének időszaka, amely az önmegértés megváltozásához, megtisztulásához vezethet. Ami azt jelenti, hogy bölcsebben és érettebben lépünk ki a végén.

Ahogy közeledünk a Nap Vénusz felsőbb konjunkciójához és a sokféle energia fogyatkozásához, az embereknek egyre több egyedül töltött időre lehet szükségük, amelyet a Vénusz az alvilágban való tartózkodása jelent.A felső együttállás idejében, ami egy fordulópontnak is tekinthető, a csalódás, a harag és a veszteség elkezdhet átalakulni megbocsátássá. Majd a következő 25 napban, amíg a Vénusz esticsillagként újra meg nem jelenik, támogatja a szív gyógyulását, nem csak a személyes életünkben, hanem kollektív szinten is. Ez az az idő, amikor feloldhatók a régi sebek, és elő kell készülni a szeretetre, kedvességre és együttérzésre, a másokkal való kapcsolatteremtésre és a kreativitás új korszakának beindítására.