Az asztrológiai Vénusz összetett természetű, több ókori istennőt is szimbolizál egy görög, majd később római változatban. Egyedül a görög Aphrodité gazdag dualisztikus szimbolikában, aki megmagyarázza a velünk született és társadalmilag ránk kényszerített érzéseinket.  

Aphrodité az archetipikus szülők, Gaia és Ouranos utolsó szülötte. Kronos (Szaturnusz) kasztrálta apját, Ouranost anyja, Gaia kérésére. Ouranos ondója az óceánba hullott, melyből megszületett Aphrodité (Vénusz). Rögtön megjelent vele Eros (szerelem) és Himeros (vágy), amelyeket később ő maga személyesített meg a görög mítoszokban.

Egy régebbi eredetmítosz szerint Aphrodité Zeusz és Dione lánya volt, és kettős jellemet sugallt: Aphrodité Urániát, akinek jelentése égi vagy mennyei, apja gyermeke, intelligens és spirituális; valamint Aphrodité Pandemost, akinek jelentése az egész nép, anyja gyermeke, szexuális és érzéki. Úgy tűnik, az istennő mindkét aspektusát ki kell engesztelni, mivel Aphrodité bosszúja kegyetlen sorsnak bizonyul. A szent és a profán szerelem közötti különbségtétel a civilizáció történetének egyik legerősebb archetípusa, és óriási szerepet játszik az egyéni pszichológiában a belső harmónia kialakulásában.

A Vénusz a Bika és a Mérleg jegyek felett uralkodik, hangsúlyozva a bennük levő kettősséget: a földies, ösztönös, érzéki (Bika) és a kifinomult, idealizált, szellemi, szocializált (Mérleg) minőségeket. Az ösztönös válaszreakciókat mindig befedik az erkölcs, a társadalmi elfogadhatóság, az udvariasság vagy a helytállás miatti aggodalmak, és a legmélyebb, legigazabb szeretet és ragaszkodás iránti szükségleteinket is alárendelhetjük ezeknek a mechanizmusnak, ha racionalizált és társadalmilag elfogadható erkölcsökkel fedjük le saját egyéni szükségleteinket.

Ha kerek egyéniséggé szeretnénk válni, kapcsolatban kell lennünk érzékeinkkel és testünkkel, az érzéki, földi, Bika Vénusszal. A Vénusz Mérleg-oldala azonban kifinomult, szociális és intellektuáls tulajdonságokkal rendelkezik, segítségével kísérletet tehetünk arra, hogy elhatároljuk magunkat a test fizikai és ösztönös igényeitől. Ez pedig számos problémát és komplexust eredményezhet. Ideális esetben a kétféle energia egybeépülhet és integrálódhat, elmélyítve és gazdagítva nemcsak ösztönös értékeinket, hanem erősítve személyes és társadalmi kapcsolatainkat is, végső soron a legkreatívabb megoldást kínálva.

A Vénusz retrográd mozgása idején születettek, amikor a Nap elveszi a Vénusz hatalmát, intenzívebben élik meg a belső értékek és a társadalom tanult rituáléi közötti konfliktust. Ők közelebb állnak ösztönös oldalukhoz, és belső küzdelmeik vannak a szoláris és a társadalmi extravertáltság iránti igény, valamint a titkos, belső és reflektív vágy között. A Vénusz, amikor retrográd, az emberi motiváció rejtett, elsődleges aspektusaival rezonál, és rendelkezik az élet titkaival és elixírjével kapcsolatos veleszületett tudással. A tudattalanba való bemerülés, amikor a Vénusz retrográd, felhatalmazást adhat a háborúra az érzékekkel, a szeretethez való viszonyulással és a régi, halott értékekkel kapcsolatban.

Felhasznált irodalom: 

Erin Sullivan: Retrograde Planets