Neptunusz szimbolikája

Az isteni tudat mindent beborító óceánja, amelyben egyéni énünk csak egy pillanatnyilag különálló csepp

A Neptunusz az élet transzcendens, spirituális, eszményi, szimbolikus és képzeletbeli dimenzióihoz kapcsolódik. Mindennel, ami finom, formátlan, megfoghatatlan és láthatatlan; ami egységes, időtlen, anyagtalan és végtelen; mindazzal, ami túlmutat a konkrétan empirikus valóság korlátozott szó szerinti időbeli és anyagi világán: mítosz és vallás, művészet és inspiráció, eszmék és törekvések, képek és reflexiók, szimbólumok és metaforák, álmok és látomások, miszticizmus, vallásos odaadás, egyetemes együttérzés.

Neptunusz képviseli az elkülönült létezés és az egoista irányítás feladását, a határok és struktúrák feloldását a mögöttes egységek és a differenciálatlan egészek javára, egyesítve azt, ami elkülönült, a gyógyulást és a teljességet; az ego határainak és valóságstruktúráinak feloldását, a pszichológiai összeolvadás állapotait és a méhen belüli létezés sejtéseit, az elolvadt extázist, a misztikus egyesülést és az elsődleges nárcizmust; illúzióra és téveszmére, megtévesztésre és önámításra, menekülésre, mámorra, pszichózisra, észlelési és kognitív torzulásokra, összemosódásra és zavarodottságra, vetítésre, fantáziára hajlamosító tendenciákkal; a tudat káprázatával akár istenek, archetípusok, hiedelmek, álmok, eszmék vagy ideológiák által; varázslattal, pozitív és negatív értelemben egyaránt.

A Neptunuszhoz kapcsolódó archetipikus princípium irányítja a tudat minden nem szokványos állapotát, valamint a tudatfolyamot és a tudattalan óceáni mélységeit. Területének jellegzetes metaforái közé tartozik a képzelet végtelen tengere, az isteni tudat óceánja és az élet archetipikus forrása.

A Neptunusz szimbolikájának világában megfigyelhetők a mélyen összeegyeztethetetlen tulajdonságok. Egyrészt összefügg a vízzel, a tengerrel, az óceánnal, folyókkal, a köddel, a folyékonysággal és az oldódással, az áteresztőséggel és differenciálatlansággal, valamint a magzatvízzel és a születés előtti időszakkal. Másrészt gyakorlatilag minden más vonatkozásban viharos, erőszakos, harcias, gyakran rosszindulatú és bosszúálló.

A Neptunusz 1846-os felfedezése egybeesett a 19. század történelmi és kulturális jelenségeivel, amelyek egyértelműen a megfelelő archetípusra utalnak. Ezek közé tartozik a spiritualizmus gyors terjedése az egész világon az 1840-es évek végétől, az utópisztikus társadalmi ideológiák egyidejű felfutása, az univerzalista és kommunista törekvések térnyerése a világi és vallási mozgalmakban, az idealista és romantikus filozófiák teljes térnyerése. A szellem és a képzelet, a transzcendentalizmus széles körben elterjedt kulturális hatása, a keleti misztikus és nyugati ezoterikus hagyományok iránti érdeklődés, valamint a teozófia megjelenése. A pszichoaktív szerek rekreációs használatának térnyerése, a vegyipar és a gyógyszeripar kezdete, valamint az érzéstelenítők feltalálása. A fotográfia feltalálása és kulturális hatása, a mozgóképekkel kapcsolatos korai kísérletek, valamint az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus új esztétikai szelleme a képpel, a reflexióval, a szubjektivitással, az illúzióval és a sokrétű valósággal való társításában jellemző a Neptun archetípusra. A Neptunusz felfedezése utáni évtizedekben a tudattalanra, az álmokra, a mítoszokra, a hipnózisra és a nem szokványos tudatállapotokra való növekvő figyelem szintén az archetípusra utal.

Felhasznált irodalom: Richard Tarnas: The Planets