A Vénusz égi mandalája

A Vénusz 19 havonta retrográd és 8 évente ugyanabban a jegyben, csak 2-3 fokkal korábban kezd el hátrálni, mint az előző ciklusban. 2023. július 23-án az Oroszlán 28°35’-én kezdett hátrálni, és szeptember 4-én az Oroszlán 12°12’-éről indul újra előre. Az Oroszlán jegyében 2015-ben volt ezt megelőzően retrográd. egész pontosan 2015. július 25-én a Szűz 0°46’-ről hátrált vissza az Oroszlán 14°23’-re, ahonnan 2015. szeptember 6-án indult előre.

Ahogy az alábbi cikkben, melynek forrása szintén Erin Sullivan Retrograde Plants c. könyve, melyben foglaltakat kiegészítettem, aktualizáltam a retrográd ciklusok ábráját 2023 és 2029 közöttire, hogy érthetőbb és a gyakorlatban használhatóbb legyen.

Amikor a Vénusz retrográd közelebb kerülünk belső, rejtett, zsigeri és ösztönös részünkhöz. Ebben az időszakban megkérdőjeleződhetnek kapcsolataink, mit tartunk értékesnek, kedvesnek, harmonikusnak. Egyéni szinten érdemes megnézni a születési képletben mely házat/házakat fedi le nagyjából az Oroszlán jegy második fele? Visszagondolni, mi történt 2015-ben a fenti időszakban? Nagy valószínűséggel azok a témák aktiválódnak újra, ha még van vele dolgod. Mindenesetre arra az életterületre érdemes odafigyelni, mert sokkal érzékenyebbé válik, főleg, amikor a Vénusz újra elindul előre.

Az ötös szám szimbolikája és az aranymetszés

Azok a pontok, ahol a Vénusz megáll, mielőtt hátrálni kezdene, kvintilek sorozatát alkotja az állatöv hátterében (lásd az ábrán), tehát mindegyik majdnem 72°-ra van egymástól (8 év alatt 5 állomás van). A Vénusz öt 584 napos ciklusa nyolc 365 napos éves ciklusnak felel meg. Ha megnézzük a Vénusz azokat a pontokat, ahol a Vénusz megáll, mielőtt hátrálni kezdene, és összekapcsoljuk őket, akkor egy ötszög, ötágú csillag (kvináris szimbólum) keletkezik (lásd a képen).

A tranzit Vénusz éveken keresztül lassú hátráló mozgású áttekintést végez az állatövről (8 évente az adott jegy korábbi fokán kezd hátrálni). Így fedi le fokozatosan a zodiákus minden jegyét. Az égi mandala, amelyet a Vénusz retrográd hurkai hajtanak végre, tökéletesen illusztrálja a benne rejlő szépséget. A mandala középpontja a Föld, az a hely, ahol az embernek küzdenie kell a teljesség és a tudás elérése érdekében.

Az ezoterikus iskolák az ötös szám erejét az ember végtagjain lévő öt ujjas érintkezési pontoki okának, nem pedig hatásának tekintik. Mindig is az ember veleszületett képességével társult, hogy megértsen, és ebből a megértésből valamit alkosson. Az ötös a rejtélyes vagy ezoterikus igazságok anyagi megértéséhez kapcsolódik, és az egész anyagi világot szimbolizálja. Az ezoterikus munka ötödik eleme az éter, a „kozmikus ragasztó”, amely a gondolatot (eszmét) a kisebb, de megnyilvánult testbe szállítja. Az ötágú csillag már az egyiptomi hieroglifák kezdetéig a „kiindulási pontig felfelé emelkedő” fogalmát jelentette, és a „tanítani”, „nevelni” és a „tanítót” jelentésű szócsoportok részét képezte.

A Vénusz ciklikus mintázatában benne rejlik az embercsillag, amelyet Leonardo da Vinci az egyensúlyban lévő emberrel négyzet alakú kör rajzán illusztrált, amely a művészet leghíresebb aranymetszet-ábrázolása. A Vénusz retrográd mintája képezi az Aranymetszet alapját, amelyben rejtett generatív erők következményei vannak. Szigorúan definiálva az aranymetszet egy irracionális arány, amely egyenértékű egy egyenes két részre osztásával úgy, hogy az egész egyenesnek a nagyobb részhez viszonyított aránya megegyezik a nagyobb és a kisebb rész arányával.

(a+b)/a=a+b

A görögök legalábbis Eukleidész óta (Kr. e. 300 körül) tudtak erről a mértékről, és úgy gondolják, hogy önmagában is rendelkezik valamilyen esztétikai erénnyel, a világegyetemmel összhangban lévő, rejtett harmonikus arányban. Könnyen lehet, hogy a Pitagorasz Társulat az ötszöget választotta emblematikus szimbólumának – a csillagalak minden szegmense aranymetszetben van a következő legkisebb szegmenshez képest. Ez az arány megjelenik a természetben is, ahogy a kagyló belsejében lévő puhatestű nő, a héj egy logaritmikus spirál mentén megnövekszik, így mindig egyforma otthon marad, mert nem változtatja meg az alakját a növekedés során.

A spirálgalaxis, akárcsak a mi Tejútrendszerünk, a dolgok ilyen isteni rendjének makrokozmikus képe. Amikor a Vénusz megáll az égen és hátrálni kezd vagy újra elindul előre, akkor az Aranymetszet aktiválódik, és 72°-os időközönként rezonál az állatöv körül, olyan hangot hozva létre, amely a cikluson belüli összes Vénusz állomásra „emlékezik”. Végső soron ez a harmonikus rezonancia a legjelentősebb, és ha egy születési bolygóhoz kapcsolódik, akkor ezt a bolygó fogja közvetíteni a tranzit retrográd Vénusz üzenetét a horoszkóp körül 72°-os időközönként.

A retrográd Vénusz beépíti a misztikus ötödik harmonikust hosszú ciklusaiba, így saját „énjét” kölcsönzi a megszületett egyén pszichéjébe, amikor ebben a ciklusban van. A retrográd vagy direkt stacionárius Vénusz időpontban születni erőteljes kapcsolatot jelent az Aranymetszet belső mechanizmusával. Az ilyen egyének introvertált és szemlélődő (aszociális) természete rendkívül fantáziadús, és meg kell találnia a módját, hogy a metafizikait a fizikain keresztül fejezze ki. A tranzit során valami titokzatos történik, a természetes rend újrafogalmazása, visszatérés egy ideális helyre, ahol minden megnyilvánulás a kozmikus tökéletesség olcsó másolatának tűnhet.

A tudat és az „elme” összekapcsolása a Vénusszal nem hagyományos. Azonban, amint most látjuk, az ötös szám nem önmagában az értelemhez kapcsolódik, hanem az értelem mögött meghúzódó inspiráló erőhöz, amellyel az ember nagy mértékben rendelkezik. Ez a kreatív szellem a képzett képzelőerő száma. Ez a funkció egyszerre fedi fel a teremtő és a romboló potenciált. A Vénusz dualizmusa ezekről a polaritásokról beszél: a szent és a profán; az isteni és a mulandó; az életerő és a halálvágy; a szerelem istennője és a háború istennője; az égi és a világi. Az égi álmok világi valósággá válnak, amikor az ember teremtő impulzusa megtestesíti és nyilvánvalóvá teszi a képzelet platóni eszméit.

Amikor a Vénusz retrográd, a retrográd ciklus minden szakasza megjelenik, a múlt és a jövő. A retrográd időszak aktiválja a kvintilisben rejlő Aranymetszet-mintát, a megismerhetetlen megismerésének képességét. A ciklusban nincs „első” vagy „utolsó”, csak evolúciós minták, és a Vénusz egy fennkölt eszme kreatív fizikai kifejezésének impulzusához van kötve. Ebből az következik, hogy a Vénusz retrográd periódusaiban született egyének pszichéjükbe bevésődött a minta, és ezt a vénuszi kvintilist hordozzák magukon, megtapasztalva azt a kreatív szorongást, amelyet sok művész munkája közvetítésével fejez ki. A művészi temperamentumot sajnos gyakran csak a klasszikus alkotóművészetben tevékenykedőknek tulajdonítjuk. Ez nemcsak félrevezető, de el is csüggeszti azokat a kreatív embereket, akik esetleg nem írnak áriákat, festenek remekműveket, álomverseket vagy bármi mást. Talán az Aranymetszet kvintilis felhívása részben magyarázza a retrográd Vénuszú egyén „más” érzését.

Lehet, hogy ez az oka annak, hogy a szerelem, az értékek, a kreatív kérdések és a diplomácia körüli sok elmélkedés globálisan és egyénileg is megjelenik, amikor a Vénusz megáll, retrográd irányba fordul, és negyven napig hátrál, kommunikálva a titokzatos tudást őrző állandó erőkkel. Az a tudás, amelyet a Vénusz a felső világba való visszatérésekor átad, nem az az információ, amelyet a Merkúr minden egyes ciklusával a felszínre hoz. Esztétikus, zsigeri tudásról van szó, amely nem artikulálható, hanem csak a másokhoz fűződő kapcsolatok finomságán keresztül vagy elvont képzetekben valósítható meg vagy ábrázolható.

Az ókori Egyiptomban a lótusz a születőben lévő életet vagy az első megjelenést szimbolizálta (egy archetípus), és természetes szimbóluma volt a megnyilvánulások minden formájának. A középkorban a misztikus „középpontot” és a szívet ábrázolta, de az ötszirmú lótusz szent és profán szimbólumokat is egyesít: a misztikus megvilágosodás lótuszát az ember megnyilvánulási képességének kvináris szimbólumával.

Találó, hogy a Vénusz retrográd ciklusai egy lótusz-mandalát írnak le az égen, mert ez a Vénusz retrográd tranzitciklusának „belső tevékenysége”, amelyet végül lehetetlen kívülről kiváltani. A 40 napos retrográd periódus során levont tanulságok csak az azokat átélő egyénre vonatkoznak. Valójában könnyen lehet, hogy a lótuszvirág csak azt veszi fel, amit a Vénusz utolsó állomásán ugyanabban a jegyben és házban hagyott.

A retrográd Vénusz teljes beépülése az ego-struktúrába nem valószínű, hogy azonnal megtörténik annak direktbe fordulása után, de idővel beépül. A retrográd időszak egy csendes önvizsgálatot hoz létre, amely nagyon mély szinten megy végbe, inkább úgy, mint a saját viselkedésének és reakcióinak megfigyelése, miközben teljes mértékben részt vesz. Az összes retrográd ciklus közül a Vénusz tűnik a legtudattalanabbnak közvetlen hatásait tekintve, de hosszú távon a legracionálisabbnak. Ezért a Vénusz jelenlegi retrográd tendenciájának elemzésekor 8 évre visszatekinthetünk, mert a jelen helyzetben a múlt visszhangjai ott lesznek.

A belső bolygók mindig ott folytatják a befejezetlen folyamatokat, ahol a legutóbbi retrográd ciklusban abbahagyták, de a Merkúr gyors és elérhető ciklusától eltérően a Vénusz hosszabb ideig tart. A retrográd Vénusz 8 évente áthalad ugyanazon a házon, felülvizsgálva és felébresztve azokat a problémákat, amelyek az utolsó áthaladás óta ott vannak. Az ember hideg, kemény bepillantást kap a kapcsolataiba, és abba, hogy jelenleg mi számít teljesnek. Előfordulhat, hogy egy ideig egyensúlyhiány áll fenn, miközben mélyen titokzatos átalakulások következnek be. Olyan titokzatosak, hogy az ember addig nem tudja, mi történt, amíg el nem telt néhány hónap. Miután a Vénusz direktbe fordult, és kb. olyan sebességgel kezd el haladni, mint a Nap, akkor áttekinthetjük azt, amit a retrográd szakasz felfedett.

A retrográd stacionárius (amikor a bolygó megáll és hátrálni kezd) a globális felülvizsgálat időszakát kezdi. Az egész Föld tapasztalja a retrográd jelenséget. A diplomáciai és nemzetközi kapcsolatokról szóló híreket figyelve láthatjuk, hogyan jelenik meg ez a kollektívában. Annak újragondolása, hogy mi a diplomatikus, és mi szükséges a kiegyensúlyozott világnézet és az integritás érzetének fenntartásához. Pontosan ez történik az egyénnel is, amikor a Vénusz áthalad a születési képlet egy szakaszán. Kb. 6-7 nappal az alsó együttállás után (heliakális felemelkedés) a politikai helyzet instabillá, a vezetők bizonytalanná válnak. Ez gyakran a vezetők kudarcának vagy lemondásának az időpontja, és gyakran egybeesik egy súlyos balesettel vagy viharral. A Vénusz ezen a ponton még mindig retrográd, de lassan mozog, ahogy a Nap előrehaladni látszik az állatövben.

A retrográd stacionáriusnál ösztönös visszavonulás következik be, néha valamilyen esemény miatt, máskor tudatos, önkéntes módon. Leggyakrabban az a terület a képletben, amelyet a retrográd Vénusz vizsgál, egy ideje felügyelet nélkül maradt. Az ember hajlamos öntudatlanul visszavonulni, rejtett értelmet keresni a tapasztalatban, abban reménykedve, hogy értéket vagy mélyebb tudást meríthet napi interakcióiból. Az a terület, ahol a Vénusz visszafelé halad, sebezhetővé válik a támadásokkal szemben, és gyakran a Vénusz direktbe fordulásakor a konfrontáció színtere. A kimondatlan üzenetek, utalások, nüanszok felnagyobbodnak és eltorzulhatnak, de mégis tele vannak összefüggésekkel.

A Vénusz a horoszkóp azon területein, amelyen áthalad, a fejletlen személyes jellemzők mélységeit súrolja, és ez idő alatt valószínűleg egy születési bolygóval érintkezik, mivel 15-18°-ot hátrál. Ha az alsó együttállás (amikor a Vénusz Retrográd és úgy áll együtt a születési képlet bolygójával) egy születési bolygóhoz kapcsolódik, akkor annak eredménye valószínűleg jóval a Vénusz direktbe fordulása után születik meg. Amikor a bolygó áthalad két házon, akkor mind a két ház témája hatással van a végső kimenetelre.

A Vénusz retrográd ciklusának átalakító aspektusa nyilvánvaló a tranzit időszakában, mert a tükörképe látszik annak, hogy mi a „normális” módszer a következtetések levonásában. Vagyis, ha valaki általában rettenetesen intellektuális és szisztematikus a döntéshozatalban, akkor találhat egy másik utat, amely gyümölcsözőbb, és ösztönösebbé válhat. Ezzel szemben egy általában intuitív típus a logikában és a világgal való jól szervezett módszerekben talál vigaszt. Az ellentét megtapasztalása szükséges a teljességhez (ezért válik a Vénusz ciklusának retrográd szakaszában férfiistenné).

A Vénusz retrográd tranzitja feltárja annak szükségességét, hogy meglássuk önmagunk olyan aspektusait, amelyek általában rejtve vannak a szemünk elől. Ezek az értékek gyakran szöges ellentétben állnak a tudatosan vallottakkal, és a legmélyebb érzelmi zavarokat idézhetik elő. A Vénusz retrográd tranzitjai során nagyon sok hiba követhető el, nagyrészt azért, mert ez olyan ritka, és így idegen a mindennapi tapasztalatoktól.

A hátrálás során az életünkben fellépő viszály mértéke jelzi a távolságot az alapvető értékeinktől és magasabb szintű kreatív inspirációinktól. A hirtelen fellépő egyensúlyhiány egy ellentétes pólus felé billentheti az embert, hatalmas felfordulásokat idézve elő a kapcsolatokban és a személyes tapasztalatokban.

Az összes zűrzavar egyetlen probléma felnagyítása lehet. Ideális esetben itt az ideje, hogy elgondolkodjunk azon, melyek a legmélyebb, legszemélyesebb, kreatív szükségleteink, és milyen forrásból származnak ezek az igények. Itt az ideje annak, hogy feltárjuk saját szükségleteinket a szeretetre és a gondoskodásra, és megvizsgáljuk, mennyire vagyunk képesek befogadni ezeket.

Felhasznált irodalom:

Erin Sullivan: Retrograde Planets

Kapcsolódó:

A Vénusz retrográd ciklusa

Retrográd Vénusz

A Vénusz szerepe az ego fejlődésében

A Vénusz kettős természete

Vénusz az Oroszlánban

Vénusz tánca