1. Legnagyobb keleti kitérés (Esti csillag)
2. Retrográd stacionárius
3. Alsó együttállás (retrográd)
4. Napközeli (heliakális) felkelő
5. Direkt stacionárius
6. Legnagyobb nyugati kitérés (Hajnalcsillag)
7. Felső együttállás (direkt)
Legnagyobb keleti kitérés (1. pont az ábrán): A Vénusz, az esti csillag, körülbelül két hónappal azelőtt, hogy retrográd irányba fordulna, 45–48°-kal a Nap előtt az állatövi körön. Ezalatt úgy tűnik, hogy a Nap eléri a Vénuszt a körön, és e fázis közepén a Vénusz megérkezik arra a fokra, amelyen alsó retrográd együttállásban csatlakozik a Naphoz (3. pont).
Retrográd stacionárius (2. pont): Amikor a Vénusz eléri stacionárius pontját (állópontját), és úgy tűnik, hogy hátrafelé mozog az állatövi körön. Ezen a ponton mindig 30°-kal a Nap előtt van (1,5°-os orbisszal). A Nap előrehalad, a Vénusz pedig visszafelé halad, hogy a 3. pontban találkozzanak.
Alsó együttállás (3. pont): A Vénusz most kezd lemaradni a Nap mögött. Ez a retrográd ciklus felezőpontja és az értékelés vagy cselekvés új szakaszának kezdete.
Heliakális felkelés (4. pont): Néhány nappal (kb. hat-hét) az alsó együttállás után. A Vénusz körülbelül 10°-kal van a Nap mögött, és először látható az alsó együttállás megszűnésé után, és megkezdődik a hajnalcsillag hosszú fázisa.
Direkt stacionárius (5. pont): Amikor a Vénusz pontosan 30°-kal van a Nap mögött az ekliptikán 1,5°-os orbisszal. A Vénusz most a 6. pont felé halad.
Legnagyobb nyugati kitérés (6. pont): Az a pont, ahol a Vénusz hajnalcsillag körülbelül egy hónappal azután, hogy elérte azt a fokot, amelyen a Nappal alsó együttállásban állt. A Vénusz ezen a ponton mindig 45–48°-kal van a Nap mögött az állatövi hosszúságon.
Felső együttállás (7. pont): Amikor a Vénusz a Nap túloldalán van, geocentrikus nézetből, és eléri a Nappal azonos fokot az állatövi hosszúságon. Körülbelül ötven napig láthatatlan marad a szem számára az együttállás körül. Ez az az idő, amikor a Vénusz megkezdi az előrehaladást a Naptól számított legnagyobb keleti távolsága felé, és a ciklus újra kezdődik.
Felhasznált irodalom: Erin Sullivan: Retrograde Planets
