A saját identitásod „normális” meghatározása és megtapasztalása nehézségekbe ütközik. Hogyan definiálod magadat normális módon. Az identitást egy személyes, alkotó tevékenység határozza meg. Nehéz vagy reménytelen lehet az a törekvésed, hogy normális, társadalmi mértékek szerint ismerjenek el téged.
Szentimentális életed általában mozgalmas és szaggatott. Folyamatosan keresed az örömöket és az érzésekkel, újdonságokkal terhelt szerelmi kapcsolatokat. Ez vonatkozik a szabadidőre és a kreativitásodra is. Kissé telhetetlen vagy, és néha öntudatlanul hajlamos vagy megfordítani a döntéseidet. Később, amikor felméred a helyzetet, rájössz, hogy elkerül a stabilitást ezeken a területeken.
Olyan különc partnerek vonzanak, akik veszélyt jelenthetnek a tartósság szempontjából és nem vezetnek normális családi élethez. Nagy valószínűséggel nem tudod azonosítani magadat a szülői szereppel, időnként el is utasítod ezt. Magadnak ugyan képtelen vagy bevallani ezt az ellentmondásos érzést a gyerekszüléssel és a -neveléssel kapcsolatban. Ha lesz is gyermeked, akkor valószínűleg nem hagyományos körülmények között (házasságon kívül, vagy előre nem látható körülmények között, vagy nem a megfelelő személlyel stb.).
Gyermeked tudattalanul megérzi a benned levő kétségeket és ettől bizonytalanná és félénkké válhat. A gyerekek nagyon jól megérzik a valóságot, és ha kellemetlen is, jól kezelik. Az érzelmi csalódástól és az őszinteség hiányától viszont nagyon szenvednek. Tedd fel magadnak azt a kérdést, mit jelent számodra a gyerek? Valóban vágysz-e rá, vagy csak a társadalmi normáknak akarsz megfelelni?
Ha minél inkább megpróbálsz „normális” szülő-gyerek kapcsolatot kiépíteni, valószínűleg a gyermek annál vadabb és nehezebben kezelhető lesz. A gyerek tudattalanul, lázadó módon fogja képviselni és kifejezni az Uránusz szellemiségét. A megoldás az, ha nem a hagyományos szülői szerepekkel azonosítod magad.